2010. március 11., csütörtök

Emberismeret

 

Ha meg akarja ismerni embertársait, akkor kétféleképpen is megteheti:

Adjon hatalmat a kezükbe és kiderül milyen emberek valójában!

Vagy, helyezze őket terhelés alá, és világossá válik jellemük!

 

Szomorú apropóját mindkettőnek tapasztaljuk. A hosszú ideig tartó, nagy nyomás azonban nem fenntartható egy olyan munkahelyen, ahol az ember a személyiségével dolgozik. Ahol az a dolga – többek között -, hogy derűt sugározzon, és nyugalmat árasszon!

 

Itt volna az ideje, a cselekvésnek, a rendrakásnak: fejekben és lelkekben egyaránt!

 

Várjuk az illetékesek megértését és belátását, valamint mielőbbi beavatkozását!

 

Folyt. köv.

Anonim levélküldés: ITT!

3 megjegyzés:

  1. Lassan jön el az az idő ,amikkor rend lesz.
    De nagyon várjuk már, a változást.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy végre van egy ilyen oldal! Sajnos az én főnököm is korrupt, tudjuk mi beosztottak is, hogy eladják magukat pelenkás cégeknek. Az én főnököm amikor idekerült az intézménybe egy szerény ember v olt. Most látnátok: új autó, luxus cuccok, "szakmai képzés" címen külföldi utak. Érdemes lenne megnézni a vagyoni gyarapodását! Várom hasonló tapasztalattal rendelkezők hozzászólását!

    VálaszTörlés
  3. Kérdések:
    A kunhalasi intézmény jelenlegi vezetésétől kérdezem:
    A valamikori pelenkás cégektől származó pénzügyi jutalékok hová kerülnek ma?
    A gyógyszer ellátásból származó jutalékok hova lesznek ma.
    A régi vezetésnél ezen bevételek folyamatosan kimutathatók voltak és volt belőlük vásárlás, az intézménynek is bőven.
    De legalább a 70 %-a bekerült az intézménybe, még a megye is tudja, tudta.
    Az elmúlt 10 évben ezen pénzek gyönyörűen eltüntek.
    Kinek lett élete első számítógépe otthon, és sok más háztartási berendezése, majd késöbb bankbetétje ebből?
    Lehet-e megvizsgálni azt, hogyan ki és mennyire gyarapodott az eltünt pénzekből.
    Örök dilemmám marad.
    Kérdező.

    VálaszTörlés

"Soha ne félj kimondani azt,
amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
  (Márai Sándor)