Szociális szakvizsga margójára I.

Egy osztályértekezlet elmaradt témája I.

Szociális szakvizsga kapcsán folyamatos hiányérzetem volt, néhány kérdés megközelítését más alapokra helyezném, és a szakmai képzés egységesítésére felhívnám a figyelmet.

Az állatterápia jelentőségének pusztán érintőleges volta (hospice) okozta a hiányérzetemet. A (kis) állatterápia, annak tudományosan igazolt jótékony hatása – gondoljunk csak a fogyatékos, pszichés, demens betegekre, vagy a haldoklókra – méltóbb helyet kellene kapjon a képzésben.

Súlyos kataton betegek csak a házi macskával képesek kapcsolatba kerülni… Geriátriai osztályon (nem Magyarországon) az orvosok macskával járnak vizitelni, tudják, ha valaki mellé odafekszik, és nem mozdul mellőle, annak rövid ideje van hátra. A macska jelenléte, mintegy átkíséri a haldoklót a másvilágra.  

Az öregedés problémakörének vizsgálódásakor a szakemberek a születéskor várható élettartam kalkulációjával számolnak, ami Magyarországot tekintve Európában igen rossz mutatókkal bír… Valósabb képet kapnánk Magyarország jelenlegi helyzetéről, illetve jövőre vonatkozó esélyeiről ha, - mint arra több európai államban is példa van – a fogantatástól számított élettartamból kiindulva kalkulálnánk. Ezen statisztikai adatok szerint, nem az európai, hanem a világ legelmaradottabb országai (pl.: Etiópia, Szudán) között foglalunk helyet. Ennek függvényében egészen más cselekvési irányokat kell szorgalmazni a jövőben…

A másik döbbenetes észrevételem, amelyet a konzultációk csak megerősítettek: az egészségügyi szemlélet elhatalmasodása a szociális szférában. Ez komoly szervezeti, szakmai, morális és etikai problémákat vet föl:

• Az egészségügyi hierarchikus szemlélet beágyazódása, a szociális szakmai sztenderdekben irányzott multidiszciplináris team munkával szemben;
• Kommunikációs és értelmezési zavar (a hierarchiában alatta állótól nehezen, vagy nem képes elfogadni javaslatot, eltérő véleményt);
• A segítséget kérő betegként kezelése;
• A klienssel szemben támasztott személyi és környezeti higiéné dominanciája, pl. a kisállat- terápia elutasítása (fertőzéstől való félelem, valamint higiénés okok miatt);
• A paraszolvencia kérdése - az egészségügyben elfogadott, míg a szociális szférában (etikában) elfogadhatatlan;
• A segítő alkalmassági (személyi, pszichés, szakmai, mentális, vezetői képesség…) vizsgálatának hiánya;
• Kompetenciahatárok megkérdőjelezése, hierarchikus gyakorlása; presztízsveszteség megélése;

Szociális intézményünk szakmai teamjében nincs szociális képzettségű, végzettségű szakember. (Annak ellenére sem, hogy külön jeleztem ennek szükségességét!) Az intézmény szakmai és nem szakmai vezetéséből hiányzik a szociális látásmód. Nem csak szociális munkás nem lehet tagja a "szakmai" teamnek, hanem a két diplomás, szakmájában elismert, kiváló mozgásterapeuta sem.
A munkaköri leírásokban nem szerepel a szociális munkások etikai kódexe, mint irányelv! Kivették!

Anonim levélküldés: ITT!