Pikszisben(t) - kint

Egy megmosolyogtató történet, csak hogy érzékeljék önök is…

Az egyik csókos, aki állítólag besúgó is egyben, kirinyálja (kisírja) magának az ingyen étkeztetést. Munkavégzését tekintve ellenőrzi, többek között, hogy megtörténik-e a szabadságok részarányos kivétele az összes dolgozó részéről! Ennek törvénytelenségére korábban felhívtam a vezetés, majd az ő figyelmét is. Hiszen, hogyan pihenhetné ki a dolgozó az éves fáradalmát, ha havonta két-három napot kell kivennie? 

„Tudja ő, de ezt kell csinálnia!” válasszal buzgólkodik a törvénytelenség megvalósításában, mint ellenőr. Pontosan, amolyan belső ellenőr helyettesféle, igaz a munkaköre szerint foglalkoztatós, vagy szociális nővér a beosztása. (Ez nálunk rendszeresen változhat.) 

Az egy főre kiállított ebédjegyével – amit persze nem kell kifizetnie -, megy étkezni, ételhordóval a kezében. Az ételosztásnál általában bejelenti, hogy ő ezt nagyon szereti… Aztán leül, eszik egy kis levest a tálból, a többit (teljes ebéd repetás adaggal kiharcolva) elviszi ételhordóban… Nincs értelme őt ellenőrizni, mert nincs is rajta a befizetési listán… 
Nem értenek ugyan egyet vele, de ápolni kell a jó kapcsolatot, hiszen a konyhát is ő ellenőrzi a munkája során… ezért jól megpakolják ételesét. Nem mintha lenne takargatnivalójuk, de kinek hiányzik még egy belső ellenőr, aki napokig a nyakukon ül, és még nehezebben dolgozhatnának, az egyébként is szűkre szabott létszámmal…
A megerősödése csúcsán pedig egyszerűen kijelenti, hogy ő annyit kér, mint B. Andrea főápoló asszony, aki szintén egy adagot vinne, de hat fasírt landol az ételhordójába… Ez már mégis csak sok. Ettől a kottyantásától  – a hálózatnak köszönhetően, még aznap visszajut a főápoló asszony fülébe - kiesik a pikszisből, amit szán és bán, s azt se tudja, hogy pedálozza vissza magát…  Állandóan sírdogál, persze mindig magánéleti ürüggyel… Ekkor van a leggyengébb ponton, most alkalmas kicsinálni, gondolja az igazi „gáncsoskodó” a csoportban, B. Andrea barátnője. Két legyet üthet egy csapásra, imponálhat barátnőjének, s megbosszulja alulmaradását egy korábbi  vitájukban. Intézkedése nem várat magára, hősünk se’perc alatt máshol (más munkakörben, a 7. osztályon) találja magát…

No de visszatérve a történetére, amikor volt jegye, amiért nem fizetett, egy napi távolléte kapcsán átruházta ebédjegyét nélkülöző kollégájára, aki örült az ebédnek. Aztán amikor visszatért, legombolta a kollégáról az ebéd árát!

Nem sokat változtat a helyzeten az a tény, hogy abban a tudatban élt, mi úgy tudjuk, fizet az ebédért!

Azt azért elárulom, a történet belülről, nem is olyan megmosolyogtató…

Az elbeszélés kapcsán, párom háromszor nyúlt a gyógyszeréért… Ön hányszor tenné ezt?

Rejtvény mindenkinek: Hány nonszenszt talál a leírtakban?

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net           Kiskunhalas