2010. november 11., csütörtök

Szocionyisták a Szociális Munkások Napjáról


Ma van a szociális munkások napja… eredetileg. Isten éltessen bennünket!
Persze az adaptálás közben átalakult, s a lényeg elveszett… Kis csúsztatás következtében Magyarországon, - valószínűleg a munka ünnepének téves asszociációjából – Szociális munka napja néven vezették be… Mindegy, mert nálunk így se, úgy se rólunk szól…

Amikor az ünnep hozzánk is elért, új értelmet nyert, és már rutinból új lehetőség nyílt a „csókosok” megjutalmazására…
Egyszer szakmain említettem, hogy személy szerint "sérelmezem", hogy minket nem hívnak meg erre az alkalomra… hiszen akkor három főnek volt ilyen végzettsége, és munkája az intézményben. A főorvosnő helyeselte, s tolmácsolta az ötletet az igazgatónőnek, aki másnap reggel fél nyolckor tájékoztatott minket az alábbiakról: Vegyük tudomásul, hogy a szociális munkások napja,  nem a szociális munkásokról szól! (Akkor még ő is így nevezte!) Hanem a kitüntetettekről, (akik legkevésbé sem szociális munkások), azok családjairól és kollégáiról… 
Tudomásul vettük, bár egyet nem értettünk vele.

Idén is – már hosszú évek óta hagyomány – nálunk rendezték meg a városi ünnepséget. Nem tudom, hogy miért vállalta az igazgatónő a házigazda szerepét, főleg úgy, hogy ott sincs. Nemcsak ő, hanem a többi szakmai vezető sem… se főorvosnő, se főorvos úr (állítólag a házaspár egy halaszthatatlan konferenciára utazott Visegrád Wellness központjába)… még a foglalkoztató csoport vezetője se…
Fölvonult viszont a város újdonsült vezetése, a polgármester, és a négy alpolgármester… Micsoda blamázs!

Idén, az intézmény megyei kitüntetésre terjesztett fel öt dolgozót. Sokak szerint nem kitüntetést, hanem elmarasztalást érdemelnének.  

  1. Az intézet taníttatta gyógypedagógus (Senki),
  2. a (Senki) férje, jelenleg a 7. osztály ápolója, 
  3. Katona Judit, az ominózus 7. osztály főnővére, 
  4. a 7. osztály másik ápolója, akinek állítólag sikerült jól „beilleszkednie”
A megyei fenntartó mindenki személyét támogatta… sőt, a vezetés azt az ígéretet kapta, hogy hamarosan felelni fognak a feljelentők, és mindazok, akik az intézmény vezetését támadták. Kicsinálják még azokat is, akikről sejtik, hogy a támadók oldalán álltak… Így gondolkodnak a szocionyisták, a szociális munka napján.

Nekünk csak egy eszközt hagytak… de abban egységesek vagyunk és maradunk.


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

27 megjegyzés:

  1. Hát jó lesz, ha igyekeznek azzal a kicsinálással, mert nem sok idejük maradt!!!:):)

    VálaszTörlés
  2. "a vezetés azt az ígéretet kapta, hogy hamarosan felelni fognak a feljelentők, és mindazok, akik az intézmény vezetését támadták? Kicsinálják azokat is, akikről sejtik, hogy a támadók oldalán álltak?" de jó lenne tudni biztosan, hogy ez az infó honnan származik és mennyire valós! mert ez azért igencsak visszafelé sülne akkor el! Lehetne erről valamivel többet?

    VálaszTörlés
  3. 21:10-nek

    Sajnos igaz! Mindenkit megtámadnak, aki nem folyik bele az üzelmeikbe! Terrorizálnak mindenkit. Mihamarabb vége kell lennie, csak hát addig is nagyon sok kárt okoznak. Minden napért kár!

    VálaszTörlés
  4. Igen, ez ugyanattól a senkiházitól hangzott el, aki már máskor is megfenyegetett...

    VálaszTörlés
  5. Én azt ígérhetem a vezetőknek,hogy Ők a sikkasztásaik miatt,lesznek hamarosan kicsinálva!
    Szégyellnek már megjelenni ilyen ünnepségeken a vezetőkés az orvosok! Ha nem hibáztak, miért szégyellnek? Na azért azt furcsának találnám ha nem az igazság győzne!A szociális ünnep meg tudtommal a szociális szférában dolgozó emberek ünnepe!Bele értve a legalsó rétegtől a legmagasabbig.Munkás

    VálaszTörlés
  6. Azt az embert kell kitüntetni akinek az osztályán az a nyaktaposásos betegverés történt?
    Ha ilyen emberek a "legjobbak" az Intézetbe,milyen lehet a legrosszabb? Az Ő osztályán történtek a betegverések és ezt neki kötelessége lett volna jelenteni! Elmulasztásáért kitüntetés dukál?Irisz

    VálaszTörlés
  7. Míg a korábbi ünnepségeken felmagasztalás mellett, virágcsokor kíséretében méltatták a megyei kitüntetetteket, tegnap, még a nevük említésére se került sor... Még a felterjesztők közül se jelent meg senki!
    Legalább megkímélték a dolgozókat a kötelezően elvárandó gratulációktól!

    VálaszTörlés
  8. Akkor már egy szociális ünnepnek se ünnep hangulata van.Azért nem említették a nevüket mert szégyenkeznek miattuk!Csak a csókosok közül kellett választani!

    VálaszTörlés
  9. Úgy sajnálom az igazgatónőt, hogy taposóaknára lépett, csak azt nem tudja, hogy mikor kapja le onnan a forgószél.

    VálaszTörlés
  10. Nem kapja le a szél! Vele együtt robban!

    VálaszTörlés
  11. A Megyei Fenntartónak is sok takargatni valója van.Különben már nem viselnék el ezt a szégyent.
    Úgy látom a Fidesz se különb a szociknál,ezek is lopnak csalnak hazudnak a saját védelmükre.
    De a két Intézetbe élők, járók helyzete nem számít nekik.Egy egyszerű Paraszt is felérné ésszel,hogy ez így nem mehet tovább.De a Megyei Urak ezt nem tudják,vagy nem akarják. Emberségből elégtelen a hozzáállásuk !Mária

    VálaszTörlés
  12. A hatalomra jutáskor az emberségességüket valahol útközben elvesztették ?

    VálaszTörlés
  13. Elveszteni csak azt lehet, ami a miénk!
    Elveszteni nekik nem volt mit, csak vesztegetni!

    VálaszTörlés
  14. meg. megvesztegetni...

    VálaszTörlés
  15. A 7 es osztály főnővére a hazudásért kapta a kitüntetést. jegyzőkönyvek vannak a verésekről,ami bizonyít a betegnek zárójelentés másolat,az van már a hatóságnál.Igaz a P.T re tett vallomást meg a másik két kollégájára.De azért nem történt semmi,alapon kapta a kitüntetést.
    2010-ben ez az igazságos gondolkodás az Intézetbe.
    Mert minek is tartunk főnővért? Ha nem kell felelni neki az osztályán történtekért.
    Dísznek? Bennfentes

    VálaszTörlés
  16. A Senki férjét és megértem, mert ugyanaz az oka az iszákosságának, mint a főorvos úr alkoholizmusának, egyszóval, az asszony!!

    VálaszTörlés
  17. Na nem egészen, mert a senki férje, még a nővérszállón lakott, amikor már majd mindennap berúgott!
    Akkoriban a Senki még csak hajtott rá!

    VálaszTörlés
  18. Bár lehet, épp azért ivott annyit!:):)

    VálaszTörlés
  19. Hát igen, a görbe út nem egyenes, ebbe igaza van!:):)
    Igazgatónő Zsanáról is meg innen is táppénzen van? Vagy mind a két helyről jár neki? Vagy eldönti,hogy honnan megy el?
    Az orvosa tud róla? Vagy lehet, hogy a szegedi prof. tartja 3 hete táppénzen?
    Mielőbb gyógyuljon meg, mert nem szívesen helyettesítik úgy látom!

    VálaszTörlés
  20. Neki mindent lehet! Lehet,hogy a fizetés jár neki mi meg azt hisszük,hogy beteg.Eddig is így volt

    VálaszTörlés
  21. Lehet hogy megkéri Szegedi cinkos társát segítsen
    rajta is mint a nem kedvelt rokonon,mert ha Őt is
    "KISKORÚ"lesz,akkor nem tudják felelősségre vonni!

    VálaszTörlés
  22. A szegedi már nagykorú?? Vagy még nagykorú??
    Akkor miért a betegekkel fizettette évek óta az ő és családja nyaraltatását?
    Kíváncsi

    VálaszTörlés
  23. A felelősségrevonásnál azt nézik, hogy amikor történt kiskorú volt, vagy nem?

    VálaszTörlés
  24. A Halasmédiában Fehér Erika szép csendben elkerüli a helyszín megemlítését!
    Lehet, hogy ő már tud valamit, vagy mégsem hisz az újságíróknak? Különben miért kellene eltitkolni, hogy a rendezvénynek évek óta az intézményünk ad teret, ahol egyébként a kollégák munkája dicséri az ünnep színvonalas megrendezését!

    VálaszTörlés
  25. Már ők is szégyenkeznek az itt történtek miatt.
    Már szóra se érdemes az intézet.

    VálaszTörlés
  26. Már nem szívesen beszélnek az Intézetünkről.
    Szégyen ami itt történik egész városra nézve!
    kedves kollégáink meg ezt a szégyent támogatják. Dolgozó

    VálaszTörlés
  27. Butulsz-nak válasz:
    A Halasmédiát olvasni kell, nem nézni. Amiről ön beszél, az a Halas Tv! Nekünk nincs sajnos, feltételezem, hogy ön azt nézte, és ott valóban bemondhatták, hogy hol rendezték a városi ünnepséget!
    A butuláshoz, nem az olvasás, hanem az Tv bámulás vezet! Mint tudjuk.

    VálaszTörlés

"Soha ne félj kimondani azt,
amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
  (Márai Sándor)