2010. február 6., szombat

Választások elé 3.

 

Már megint kezdik…

 

 

Félelemkeltés, hazugság, rágalmazás hadjárat, … - újabb kampányindító „öszöd-nemöszöd” beszéd a Zuschlag-pótlék ifjúkommunistától, akit a sztájlisztok alaposan átszabtak, legalábbis kívülről… Mivel a gonosz gondolatok nem a szájunkból, hanem a szívünkből érkeznek, nem meglepő a projektorok állhatatossága (projektor: kivetítő; ami benne van, azt mondja másokra).  Addig mondják, míg a végén már maguk is elhiszik…

Megtudhattuk, hogy milyen sok a félnivalója egy nyugdíjasnak… Persze nem azoktól, akik eddig is kirabolták őket, hanem azoktól, akik a rablókat, ingyenélőket elszámoltatni kívánják.

S ha az ifjú Jelöltházy nem talál egy kommun-nyista orvost, akiben megbízik, hát akkor valamit nagyon elneveltek… Keressen talán egy, - a nagy testvérnél képzett - orvost, akikből felcser – se lett. Tőlük nem kell félnie, féltenie senkit, legalábbis a szándékosság tekintetében…

S ha bemegy a „bótjukba”, a coop-jukba, ahol a hentesük is ellenük fordulhat, hát akkor nagy a baj… Tényleg van félnivalójuk…

 

Szélsőségesekkel riogatnak – bár, Magyarországon nincsenek szélsőséges csoportosulások!  

Kivéve persze az ordibálókat…

Mert, ha már szélsőségesekről beszélnek, akkor magyarázza meg már nekem valaki, hogy az MSZMP jogutódpártja(i) mit keresnek egy demokratikus berendezkedésű államban?!

Hogyan lehetnek a kommunista elnyomó rezsim képviselői, legálisan működő párt(ok) tagja(i)ként a politika, gazdaság, közigazgatás meghatározó elemei?

 

Mert e szerint a logika szerint, igenis helye lehet bármilyen szélsőséges csoportosulásnak. Ne adj isten, a náci pártnak… Mert a mai napig is, sokkal többen rettegnek a kommunistáktól, mint az előzőektől. Nem csak azért, mert közel száz éves népirtása alatt aránytalanul több áldozatot szedett békeidőben, a saját polgárai körében(!), mint a náci pártok háborúban, hanem azért is, mert még mindig ugyanúgy köztünk működnek: zsarolnak, félemlítenek, fenyegetnek, terrorizálnak, demoralizálnak és közben „boldog” tudatlanságba taszítanak…

A fegyverük, semmit sem változott.

(Javasolt: Terror Háza – nyilasokból ávósok)

 

Szerencsére nekünk nem kell fegyverkeznünk, a mi eszközünk: tenni a dolgunkat, elkötelezetten, hűségesen…

 

 

Intelem

"Akit magyarnak teremtett 
az Úristen és nem
fogja pártját nemzetének
- nem derék ember."


                                                                       Gróf Széchenyi István



2010. február 4., csütörtök

Olvasói levél XIII.

 

A zaklatás magyar fogalma az emberi méltóságot sértő magatartást tiltja, amely változatos módon valósulhat meg. Általánosságban sérti az emberi méltóságot a lealacsonyító, megalázó, lekicsinylő, sértő, bántó magatartás. Annak tekinthető a megsértett személy emberi tulajdonságán való élcelődés, e tulajdonság "kifigurázása", gúny vagy durva tréfa tárgyává tétele, valamint a fizikai kontaktus révén való megalázás. Figyelembe kell venni az adott eset összes körülményét, így például az elhangzó kijelentéseket, azok jellegét, valamint azt a helyzetet, amelyben elhangzanak.

Különös körültekintést igényel a zaklatás megítélése, mert a jogalkotó a sérelmet szenvedett személy szubjektív benyomásait vonja értékelés alá, amikor egyrészt méltóságot sértő magatartásról, másrészt ellenséges és megalázó, megszégyenítő, megfélemlítő vagy éppen támadó környezetről beszél. Fontos kiemelni, hogy a legtöbb esetben a zaklató visszaél pozíciójával, az alá-fölé rendeltségből eredő helyzetével.

 

 

 

A Szociális Munka Etikai Kódexe (részletek)


 

12. A szociális munkás a kliens kiszolgáltatott helyzetével nem él vissza. Munkája során a segítségnyújtás a döntő. Csak ennek részeként, az együttműködés érdekében végez kontroll tevékenységet – különös tekintettel - az együttműködésre kötelezett kliensekre.

 

17. A kliens megválaszthatja a szociális munkást, amennyiben az intézmény működése ezt lehetővé teszi.

 

18. A szociális munkás arra törekszik, hogy elhárítson, kiküszöböljön és elkerüljön minden olyan befolyásoló tényezőt, amely a tárgyilagos munkavégzését gátolja.

 

25. A szociális munkás nem avatja be a klienst a munkahelyi vitákba.

 

28. A szociális munkás nem vállalhat el olyan feladatot, amelyben tevékenységét visszaélésre vagy emberellenes célokra használhatják fel.

 

31. A szociális munkában és a munkatársak kapcsolatában alapvető érték az együttműködés. A szociális munkás tiszteletben tartja munkatársai nézeteit, tekintettel van képzettségükre és kötelezettségeikre.

 

32. A szociális munkás kapcsolatát munkatársaival a bizalom, a tisztelet és a szolidaritás határozza meg, ezek azonban nem fedhetik el a szakmai problémákat.

 

 

37. A szociális munkás védi munkatársait az igazságtalan eljárásokkal szemben. Támogatja őket a kliensek és a szakma érdekei miatt vállalt esetleges összeütközésekben.

 

38. A szociális munkás munkatársa helyettesítésekor tekintettel van annak érdekeire, szakmai munkájára és a klienssel kialakított kapcsolatára.

 

41. A szociális munkás munkahelye szakmapolitikájának és szakmai gyakorlatának javítására törekszik, növelve ezzel a szolgáltatások hatékonyságát és színvonalát. Ennek érdekében részt vesz esetmegbeszélő csoporton, szupervízión vagy más szakmai továbbképzésen.

 

42. A segítő munka során a szociális munkás védelemre jogosult a vele, az intézményével vagy a kliensével szembeni jogsértő vagy etikátlan bánásmóddal szemben. Ha az etikai sérelem akár intézmények, akár személyek részéről éri, védelemért munkáltatójához, illetve annak fenntartójához, vagy az Etikai Kollégiumhoz fordulhat.

 

43. Amennyiben a szociális munkás tudomására jut a kliens jogsérelme, bántalmazottsága, vagy függő, kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés, vizsgálatot kezdeményezhet, és az Etikai Kollégiumhoz fordulhat bejelentéssel.

 

44. A szociális munkás közszereplést vállalva minden esetben közli, hogy milyen minőségben, kinek a nevében (egyén, munkahely, szakma, párt, egyház, szervezet stb.) nyilatkozik, vagy cselekszik.

 


Intelem


Az aranyszabály


"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."


                                                                                                                                   Hegyi beszéd - Mt 7,12


S ez igaz fordítva is:


Amit nem szeretnénk, hogy velünk tegyenek, azt soha ne tegyük másokkal sem!



2010. január 31., vasárnap

„Az igazi kultúra alázattal nyilvánul meg”

 

Közvetítést néztünk múlt vasárnap Szatmárcsekéről, ahol a Kölcsey Ferenc Társaság díját Jankovics Marcell vehette át. Az ünnepséget – sokunk örömére – hozzászólásával is megtisztelte Sólyom László.

Az Istentiszteleten elsőként – számunkra maradandóan –­ Kocsis Fülöp görög katolikus püspök prédikált. Elmondta, hogy az igazi kultúrán átsüt a legnagyobb Alkotó. Minden alkotás róla szól, és rámutat.

Nem úgy, ahogyan a mai modern művészek közül sokan magamutogató, értéket nem hordozó munkáit rendre felmagasztalják, valódi színvonal nélkül.

Magaslatok híján, magasztos élmény és a Magasságos jelenlétének nélkülözése mellett gyűlnek össze a „hozzáértők”, de lelepleződnek, mikor egy gyermek felkiált: „Meztelen a király!”

 

 

Oktatás, vagy szoktatás I.


Talán hét éve szembesültem azzal a felismeréssel, hogy állami alkalmazottként milyen kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Elvesztettem az önfenntartáshoz való készségemet, és képességemet. Hiába tanultam, mégsem szereztem olyan hasznos tudást, mellyel önállóan biztosíthatom a saját megélhetésemet.
Mi történt az oktatással, hova tűnt az ősi mesterségek átadásának lehetősége, ajánlása, támogatása. Mi az a sok fölösleges és hasznavehetetlen információhalmaz – a hazugságokról, elhallgatásokról nem is szólva -, amely csak a kiszolgáltatottsághoz, függéshez, egzisztenciális bizonytalansághoz, majd eladósodáshoz vezet.
Nagyszüleink még eltartották magukat és családjukat, állami támogatás, és kölcsönök nélkül. Mindent tudtak, ami az önfenntartáshoz szükséges volt, a házépítéstől, a földművelésen, állattartáson át, a család és a haza védelméig… Minderre megtanították gyermekeiket is, és munkára, becsületre, a család szeretetére nevelték őket. Istenbe vetett hitük adott erőt nekik mindehhez.
Őseink mestersége, tudása, beállítódása a génjeinkben van, csak felszínre kellene hozni…
Ehhez az egész oktatási, nevelési rendszer alapjainak a megváltoztatása szükséges. Szükséges, de nem elegendő… Mert hiába iktatjuk törvénybe az újkori történelmet, ha ugyanazok tanítják, és képzik a pedagógusokat, akik például az 56-os forradalmat még ma is ellenforradalomként emlegetik. Amíg a kommunizmus közel száz éve tartó nyilvánvaló rémtetteit elhallgatják, addig a holokauszt 12 éves borzalmáról úgy oktatnak, hogy beható tanulmányozására a történészkutatók a mai napig nem kaptak engedélyt.

Új oktatáshoz, új oktatók, új tankönyvek, új stratégia, új tematika és új módszerek kellenek


Folyt. köv.