2010. szeptember 18., szombat

Csáky szalmája


A mi gazdasági vezetőnk mestere annak, hogy  az egyre alacsonyabb költségvetésből, hogy kell úgy gazdálkodni, hogy a dolgozóknak végképp semmi ne jusson.
Külön szerencséje, hogy igazgatónő ebben jóváhagyólag támogatja.
Ami nagyon kell, arra azért telik. Úgy mint ügyvédi szolgáltatás potom 100.000,- Ft/hó. Hogy nincs rá szükség és nem is dolgozik? Az ilyen szép kerek szám már eleve azt sugallja, ezt csak olyan kaphatja ki: aki akár havi 4-6 órát is dolgozik!

Régi mondás nem a munkával töltött időt kell megfizetni, hanem azt az időt, míg odáig eljut, hogy ha akarna, dolgozhatna.
Tanácsai jók arra, ha perel az intézet, biztos ne nyerjen, vagy ha nyerhetne, elveszik az irat. Természetesen az ügyvéd úrnál! Ügyvéd úr szavai "igen rémlik", valahol már láttam ezt az iratot! Büszkék vagyunk rá! Tudja miről van szó! Hát már ez is nagy szó! Faxoljuk újra és még többször. Ebben csak az a jó, ha már nála van, akkor baj nem lehet. 
Ha nem telik le a jogvesztő határidő, még akár ügy is lehet belőle. Nem mi vagyunk a szerencsések? Hogy teszi ezt havi 100.000,- Ft-ért és néha, egy kis úti elszámolásért! Miénk a megtiszteltetés!
Versengés volt érte, hogy kinek a nevére számolják el, a soha le nem utazott kilométereket. Úgy ahogy illik, szabályosan "kiküldetési rendelvényre".
Beszéljünk arról az időről, mikor egyéb más - Halason és a megyénél is ismert - ok miatt nem praktizálhatott.
Tudta ezt mindenki, sőt azt is tudták, hogy mikor kinek a nevére hozta a számlát. Nem volt ez olyan régen! A számla ellenértéket meghatalmazás nélkül, olyan miniszteri aláírással vette fel, hogy azt ember fia ki nem olvasta. Volt olyan, hogy a számlán, pecsét sem volt. Megnézte ezt valaki?
Na akkor szegénynek tényleg annyi magánéleti gondja akadt, hogy csak arra a fél órára látták, még a tisztelet díját, akarom mondani a 100.000,- Ft-ját felvette. Ha jól emlékszem volt olyan is, hogy a sofőrnek kellett a pénzt egy ügyvédi irodába elvinni. Szerencséje volt a sofőrnek, ha elsőre ott találta.

Eszébe jutott már valakinek, hogy ugyan mennyibe került nekünk ez a pár elvesztett ügy?  Egyik kedves olvasó írta egy másik levél alá, hogy évi 8-10 ügy van. Sok vagy kevés döntse el mindenki magában. Főleg azt, hogy megéri-e ez a havi 100.000-et. Örömünkre, további bevétele van az intézet jóvoltából. Ő védi, a vád alá helyezett dolgozókat. Szó szerint dolgozókat, mert jelenleg is dolgoznak,  csak másik osztályon. Ügyvéd úr, etikus ez?! Tudatlanul kérdezem, én nem vagyok ügyvéd. Az intézetben nagyon magas tisztelet díjról beszélünk! Önt ismerve ez hihető is! Ha soknak tartom a havi 100.000-et munka nélkül, csak azért van, mert már megint az én fizetésemhez viszonyítok. Javíthatatlan vagyok. 
Én 12-órával számolom a munkaidőt és minimum havi 20 napnak megfelelő óraszámmal. Hát így persze, hogy keveset keresek.

Ő vajon belefér a pénznyelő kategóriába? Ez volt a 100.000,- Ft-os kérdés. Aki azt mondja igen, az nyert. Bőven belefér!

Számoljunk újra együtt! Ez a szerződés is 1,200.000,- Ft évenként /vagy egy kicsit több/. Sok éve már. Vajon hány dolgozónak lehet gyermeke? Én úgy 100 főre gondolok, ha mindenkinek 2 gyermeke van, /ami nem valószínű / akkor is gyermekenként 6.000,- Ft beiskolázási támogatás jutott volna.
Kár lett volna a dolgozót támogatni, még a végén hozzászokik. Így jó, semmit nem kap és örüljön, hogy megtűrjük! Ki is rúghatnánk, mint már sokszor elhangzott!

Ügyvéd úr pereljen be! Ha megteszi, ígérem nem leszek névtelen.


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

AZ ÁPOLÓ-GONDOZÓ SZEMÉLYZET MAGATARTÁSI SZABÁLYAI (csak egy csepp)


                                        I. ÁLTALÁNOS ELVÁRÁSOK


l. A személyzet külső megjelenésére /öltözék/, személyi higiénéjére fordítson kiemelt figyelmet.
2. Az ápolást-gondozást végző személyzet legfontosabb személyiségjegyei:
jó megfigyelőképesség, mely az ápolási-gondozási folyamat végrehajtásához elengedhetetlen
• szakismereten alapuló logikus gondolkodás
• pontosság / a feladatokat megfelelő módon és időben kell teljesíteni
• megbízhatóság
• együttműködési készség
• felelősség
• udvariasság
• tapintatosság
• pártatlanság
• empátia készség
• önfegyelem
• pozitív hozzáállás


A személyzet ápoló-gondozó tevékenysége során a szolgáltatást igénybe vevő személyes szabadságát és szeméremérzetét köteles tiszteletben tartani.

Az intézmény dolgozója az intézmény ellátottaival / szexuális érintkezést, kapcsolatot nem kezdeményezhet és nem tarthat fenn.

Az intézmény dolgozója munkájáért a szolgáltatást igénybe vevőtől pénzt, egyéb ellenszolgáltatást nem követelhet, nem fogadhat el.

 Az ellátottaktól vásárolni szigorúan  tilos a dolgozóknak.

Az intézmény valamennyi dolgozójának és a szolgáltatást igénybe vevők egymáshoz való viszonya személyiség tiszteletére épül. Elvárja a kölcsönös tapintatot, udvariasságot, megértést és ésszerű határokig, a toleranciát.

Azt hiszem, sőt tudom, ezt mind megszegték ebben az intézetben és még sorolhatnám tovább.
Aki empátia készséggel rendelkezik, azt menesztik.
A jó megfigyelőképességet itt alkalmazni nem lehet, mert össze-vissza dobálják a dolgozókat. (Nincs lehetősége a dolgozónak megismerni a lakót!)


2010. szeptember 16., csütörtök

2010. szeptember 15., szerda

Két legyet egy csapásra...


Közeledik az év vége, illetve reményeink szerint valaminek a vége. Ha mégsem úgy alakulna a dolog, ahogy nagyon sokan várjuk, szeretnénk ha az igazgatónőnk a karácsonyi ünnep szervezésénél az alábbi kérésünket méltányolná!
Az összmunka értekezlet és a karácsonyi ünnep nem ugyanaz! Nekünk sajnos a karácsonyi jókívánságok és egymás köszöntése helyett, egy évenként megismételt  előadás jutott. Az előadás témája a pszichiátriai betegségek. A résztvevők fele nem is szakember, de megkockáztatom, hogy a hozzáértők sem kívánták ezt, az ünnepi köszöntés helyett végig hallgatni. Az évenkénti változás az volt, hogy a diaképek bemutatási sorrendje, eltért a tavalyitól! Az igaz, hogy szakterületén elismert előadó aki ezt tette, de milyen szakember az, akinek nem jut eszébe, hogy Karácsony hete van, ne szomorítsuk már őket.

Ültünk mint az iskolában csendben és némán, magunkba azon keseregtünk, hogy milyen jól esne egy kötetlen beszélgetés, megtudni, hogy a körülöttem, vagy a másik asztalnál ülők közül ki, hogyan készül az ünnepre, milyen ötleteket szedett össze arra, hogy egyre kevesebb pénzből is szép, meghitt legyen. Ez csak ábránd maradt, a szomorú valóság: előttem a legolcsóbb pogácsa és valamilyen ízű, üdítő ital.
Közben tudtuk, hogy a szegedi "Tanár Úr" juttatása 200.000,- Ft, mert nem csak ünnepi ebéd volt, hanem már ha egyébként is itt van, tanácsadó is... Két legyet egy csapásra...
Tehát 200.000,- Ft + Sóstói csárdában a teljes vezérkarral  ünnepi ebéd, intézeti gépkocsi hozta, vitte, természetesen intézeti sofőrrel.
Akkor az utolsó munkanapon a sofőr, munkaidőn túl a portán várta a telefonhívást, hogy mehet a csárdába a tanár úrért és indulhat Szegedre, december lévén, hóban fagyban. Este 8-ra itthon is volt. Ez minden évben - reményeink szerint utoljára tavaly - így volt.

Évek óta havi rendszerességgel (úgy fizetés környékén), megjelenik tanácsokat adni. Ezt szinte minden esetben, iszonyatos káosz és szomorúság követte. Nem ők szomorkodtak...
Arra kértük némán magunkban, hogy tegye meg a kedvünkért, hogy nem tesz semmit, tanácsot meg főleg nem ad! Legyen az övé a járandóság + útiköltség + ingyen ebéd pakk a konyháról, csak ne keverje, fokozza a rosszat  tovább!
Adódik a kérdés, hogy a két pszichiáter mellett, kinek ad tanácsot? Vagy, a két pszichiáter képességét meghaladó tanácsra van szükség az intézet vezetéséhez? Mert a szörnyűségek minden tanács ellenére megtörténnek. Állítólag nem is tudták! Sőt meglepődtek, úgy igazán.

Mostanában sokat foglalkoznak a médiában bizonyos tanácsadói szerződések felülvizsgálatával, az egész országra kiterjedően. Gondolkodjunk együtt: 12 hónap x 100.000,- Ft ez mennyi is, igen 1.200.000,- Ft + decemberben 2x, a hetes osztály felkészítése a kihallgatásra még 100.000,- Ft, útiköltség,  ingyen ebéd, pakk a konyháról, "sajt az ölbe". Hát ember, ez több mint 1,5 millió Ft évente. Ki tudja hány éve? Ez a tanácsadói szerződés, hova sorolandó?

Adódik a kérdés, hogy a fenntartó jóváhagyta e az intézet költségvetésében olyan sort, hogy tanácsadói díj 1,5 milló, vagy egy kicsit több?! Ha ezt meg tudja finanszírozni a fenntartó, akkor nagyon szerencsés, mert nemhogy nem érte el a gazdasági válság, hanem egyenesen Kánaán van a megyében!
Ha nincs ilyen sor a költségvetésben, akkor kitől veszik el, és hogy merik?

Az ünneplés befejezése, koccintás olcsó pezsgővel, műanyag, vagy üdítős pohárral. de ezt általában már nem vártuk meg, mert ez az egész nem értünk volt, és nem rólunk szólt!


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Hírvivő


 .
Nagyításért kattintson a képre!


c

2010. szeptember 13., hétfő

Lukács Lászlónak ajánlva, szeretettel


Ha az én rokonom lenne az ápolónő, aki kiállt a betegekért, én büszke lennék rá! Így is az vagyok, pedig ez egyedül az ő érdeme!

Ez az igazán nagy horderejű dolog, kockáztatni az állásunkat, egészségünket, nyugalmunkat, kapcsolatainkat, hivatásunkat, megélhetésünket a ránkbízottakért! Szembe menni - hivatásunk  tisztaságáért – majd' mindenkivel, kitaszítottá válni érdemtelenül. Megalázottnak lenni, elismerés helyett!
Kíváncsi lennék, hogy ön képes lenne e mindezt felvállalni a szent ügyért, a hazáért!?
Lehet büszkének lenni rá, lehet felnézni rá, lehet utána csinálni... lehetne esetleg kiállni az igazság mellett, a hazugság helyett!

Ő, s a hozzá hasonlók az én szememben az igazi hősök... Egyszerű emberek, akik felismerik az igazságot, és kiállnak mellette... Remélem, egyszer majd dicsekedni fog vele, és ön is felnéz rá, mert rádöbben, mi az igazi érték, melyet tűzön-vízen át képviselni kell! 


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

JUHA’LAS*


Sajnos, nem csak a fenntartó a közös a két Bács megyei intézmény problémájában, ugyanis sok helyen hasonló a helyzet. Örököltük a rosszul működő rendszert és szemléletet, melyben a vezetők lenézik azokat, akik emlékeztetik őket arra, honnan indultak… S hogy ezzel ne kelljen folyton szembesülniük, igyekeznek távol tartani magukat a problémától!
 
Emlékeznek talán még Gyurcsány Ferenc elszólására: Nem lehet munkával büntetni az embereket! Mert nekik a munka mindig is büntetés volt… Az "Oda nekik, az is jó lesz!" szemlélet lett az uralkodó, szemben azzal az állítással, melyet nem győzök eleget hangsúlyozni: A legelesettebbek, legkiszolgáltatottabbak mellé kellenek a legjobb szakemberek!
Eleink idejében, főleg a családok vállalták a gondoskodást hozzátartozójukról, valamint az Egyházban, a Vöröskeresztben, vagy más civil szerveződésben elhívatott, nemes(lelkű) emberek foglalkoztak a rászorulókkal, azóta ezt az elmúlt 60 év gyökeresen megváltoztatta... Ma is ez a helyzet, a betegek, kicsinyek nem számítanak! Oda, nekik, ez is jó! És most itt be lehet helyettesíteni a közigazgatással, vagy más társszakmákkal…

Ahogy a rendszerváltoztatást követően létre kellett hozni a szociális ellátó rendszert, a meginduló képzés magábaszívta a potenciális munkanélkülieket...  Oda, megfelelő az alkalmatlan munkaerő is, ezért nem engedik a szűrést, a pályaalkalmassági vizsgálatot. Nekik, jó az alacsony színvonalú oktatás, mert így nem támasztanak majd igényeket! Jöhet a sógor-koma-jóbarát, mert ő majd kiáll mellettük, - mint látjuk - bármi áron! Olyan ellenőrzés, ami nem találhat semmit, mert őket is a fenntartó fizeti, és utasítja... Működésképtelen jog- és érdekvédelem, lényeg, hogy a kezükben legyen a gyeplő, s papíron minden működjön... A beteg meg nem számít, rajta taposhatunk, hogy állásunk megmaradjon, karrierünk tovább épüljön, pozíciónk erősödjön, kapcsolatrendszerünk szélesedjen, egzisztenciánk, anyagi helyzetünk tovább gyarapodjon. Gyalázat.

Ez a probléma széles e hazánkban, ahogyan én látom.
Lenézik az egyszerű, becsületes dolgozót és kisemmizik őket. Velü(n)k tartatják el a sok élősködőt, ingyenélőt, hazudozót, csalót, beteget veszélyeztetőt…
Hát ezen kell változtatni, tisztelt döntéshozók, tisztelt választók! Nem majd a választások után, hanem azonnal!


*Juhar+Halas - A szerk.
 
Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

2010. szeptember 12., vasárnap

Egy bizonyos Máriának!

       

Hetek óta készülök, hogy végre írjak neked, hiszen most ünnepeljük a te kedves neved, most végre rászántam magamat, hogy írjak, csak már azt nem tudom, hogy téged hogy hívnak... Túl sok a neved:)))













Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net