Október 23. üzenete

„A kemény idők sohasem olyan kitartóak, 

mint a kemény emberek!”

                                                           Orbán Viktor 

                                                    

'56. üzenete számunkra

A mai ember számára az a legfontosabb, 
hogy ’56. az erkölcs forradalma volt.
 Az erkölcsé, ami nem tűrte az elnyomást,
 nem tűrte a hazugságot, éppúgy,
 mint az ember megnyomorítását,
 lelki lerombolását.

                                           (Tarlós István ünnepi beszédéből)

Még az élő fába is belekötnek...

Elakadtam… Valószínűleg ez is veleszületett „hibámból” fakad, hogy nem tudok túllépni dolgokon, amit nem értek.

Nem volt még elég. Még mindig folytatják… többek között a favágást.

Most a foglalkoztató épülete előtti nyárfákon a sor… Kérdeztem, ki kell vágni ezeket is? Jött is a válasz, az igazgatónő tolmácsától – akitől korábban megtudtuk, hogy a városi főkertész vizsgáltatta be a fákat és adta ki az engedélyt:  Igen, láthatom, hogy beteg a fa! Én ugyan nem látom, csak azt, hogy megint vágnak. Kidöntésénél rádőlt a fiatal nyírfákra, tarolva azok ágait is… Borzasztó volt...

Hogyan lehet ezt megakadályozni? Nem volt még elég?!

Aztán arra gondoltam, oda kellene láncolni magam a fához, hátha valami történik… De már láttam is szemem előtt a baltások hadát… velem együtt vágnák ki a fákat… mert, az utasítás szerint, az üzletnek menni kell!

Eszembe jutott egyik hozzászólás, mely érdekes összefüggést vet föl… „Lehet, hogy ezt a fát adták a kölcsönért, az uzsora kölcsön törlesztéséért? Az egyik bántalmazó helyett fizettek fával?” – írták már korábban, hogy az ápolók szabadlábra helyezésének megváltásáért sok pénzt kellett fizetni.

A városi főkertésztől nem kértek szakértői véleményt a fák állapotával kapcsolatban, sem engedélyt a fakitermeléshez. Igazgatónő tehát valótlanságot állított, amikor a fairtásról tájékoztatta az intézmény dolgozóit és lakóit. Szomorú. Aztán később megyei engedélyről beszél, amit a megye cáfol…

Egyik (közhasznú) alkalmazottja, aki érintett a fakivágásban, egyenesen a megyei főjegyzőt és az elnök urat nevezi meg az írásos engedély kiadása kapcsán… Hol az írás? Bemutatná már végre valaki, vagy tovább folytatják a hazudozást!

Állítólag a cigány fakitermelő munkásokat nem fizették ki az egyezségnek megfelelően, ezért ők felhívták a megyét, ahol arról tájékoztatták őket, hogy semmiféle fakivágásról nem tudnak…

Nem megerősített híresztelés szerint feljelentéssel fenyegetőztek. Nem tudni, mi lett az alku vége. Lehet, hogy az újabb fakivágás – korábbi hozzászólónk gondolatmenetét követve – lett az alku következménye? Nagyon remélem, hogy hétfőn nem fog újabb meglepetés várni, fakivágás ügyben!

Tudják az a baj, ha valaki hazudik egyszer, kétszer, többször, annak az ember nem fog hinni már akkor sem, amikor igazat mond. Itt pedig az igazmondás fel se vetődik.

Első cikk megtekinthető: ITT!


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Én már kifogtam a nagyhalat!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Kirándultunk...

Két kirándulásnak örülhettünk tegnap még, de nem sokáig…

5 éjszakás tartalmas, jó hangulatú kirándulás után hazatértek a lakók és kollégák. Remek volt, minden flottul ment, jól érezték magukat. Fantasztikus képek készültek…

Fél napos kirándulásra vittünk pár lakót a kiskunmajsai 56-os Múzeumba és megnéztük a balotaszállási kolomp- és csengőgyűjteményt egy magánháznál. Jól érezték magukat a lakók, mindenkinek más tetszett a kiránduláson, ahogy erről - kolléganőm kérdésére választ adva - hazafele jövet beszámoltak. Közben beiktattunk még egy programot Majsa főterén. Mindennel elláttuk őket, s magunkat… S mivel senki nem kívánt kávézni a jelenlevők közül, - a borozást, sörözést fel sem vetettük  - így a presszós kitérőt be sem iktattuk. Hazaérkezvén mindenkit kértünk, hogy menjen az osztályra, és jelentkezzen le a főnővérnél. Ez minden kirándulótól – túlzás nélkül - elvárható volt.

No de! Visszaérkezésünk után, az alábbi kifogások merültek föl – hogy kiknek a részéről, azt nem tudhattuk meg, gondolom ez is szakmai titok - :

-          Az ötnapos kiránduláson a fiú lakók közül néhányan, csak 3 váltás fehérneműt használtak!

Szerintem ez nem rossz arány.  Tekintetbe véve, hogy a panaszt tevő főnővér osztálya nem a lakók kifogástalan személyi higiénéjéről elhíresült.

-          A fél napos kirándulás túl rövidre sikerült. A programot nem mi szerveztük, és így is kiegészítettük…

-          Nem jeleztük vissza az osztályoknak azonnal, hogy megérkeztünk. A lakók, úgy tudjuk jelezték, hogy megérkeztek…

-          A lakók nem tudtak élményekről beszámolni. Fél órával korábban még mindenki tudott beszélni az élményeiről! Nem lehetséges, hogy a kérdező nem adekvát formában, helyen, időben és módon tette föl a kérdését? Nekünk az alábbi élményekről számoltak be:

o       Sz. Sándor a tankot nézte meg, közelről, még fel is mászott.

o       B. Mihály a kutyától volt elragadtatva. (56-os Múzeum)

o       K. Tibornénak az egész nagyon tetszett

o       B. Gábornak a templom és a kápolna, ahol harangozhatott is

o       P. Tibornénak a magángyűjtemény

o       P. Elemérnének a diszfácánok…

-          Nem költöttek a lakók. Én úgy tudtam, azért megyünk ingyenesen megtekinthető múzeumba, mert kevés a zsebpénzük.

-          Nem mentünk be presszóba kávézni, üdítőt inni… Értelme nem volt. Nem is kívánkoztak. Kávés nem volt, egy dohányos volt, aki elszívott két szál cigarettát…

-          Nem szóltunk vissza, hogy megkapták-e a déli gyógyszereket. Természetesen megkapták, így eszünkbe se jutott szólni. Valószínű, ha elfelejtjük, szóltunk  volna.

-          Olyan osztályra is visszajeleztük a kirándulást, ahonnan nem vittünk lakót. Ez tényleg így van. Valószínűleg a diszlexiám miatt van, mióta itt dolgozom, keverem az 1-es és 2-es osztályt… így amikor a 2. osztályt akartam hívni, az 1. osztályt tárcsáztam, s miután elmondtam a mondandómat, hogy minden rendben volt, jól érezte magát, megköszönte a tájékoztatást és letettem a telefont… Rögtön tudtam, hogy a másik osztállyal beszéltem, még csodálkoztam is, hogy miért köszönte meg, hiszen tőlük nem is jött senki… Másnap azonban kifogást emeltek, persze nem nálam…

Hát ilyen a légkör az intézménybe, reméljük már nem sokáig…

Én nem vettem magamra a fentiekből semmit, (kivéve azt, hogy jelezni kell nekünk is az osztályok felé, ha megérkeztünk). Kedvemet nem szegte az elmarasztalás, sőt új ötletekre inspirált. Örültem, hogy volt egy jó napunk, amiben néhány lakónak örömet tudtunk szerezni!

A magukat megnevezni nem kívánó elmarasztalóktól kérdezem. Ha a főorvosnő lánya vett volna részt a kirándulások valamelyikén, akkor is elmarasztalnak bennünket? Nem kell válaszolniuk, mindenki tudja a választ.

Én az önök helyébe, azért elgondolkoznék ezen, s lassan máson is …

  

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Érdemes nézni?

        

A halas TV olyan, mint a Halasi Tükör! Azt mondja, amit elé tesznek a szerencsétlennek. Visszafizetett egy útiköltség térítést a belső ellenőr, amivel sáros volt! Nagy hír.

Mi van a többi százzal, erre adjon nekem valaki választ!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

A bíróság kitűzte a tárgyalást

A bíróság kitűzte a tárgyalást

Jövő év január elejére tűzte ki a tárgyalást a Kiskunhalasi Városi Bíróság a megyei fenntartású pszichiátria munkatársainak ügyében. Mint arról lapunk többször beszámolt: egy régebben és két jelenleg is az intézményben dolgozó ápolót a betegek kárára elkövetett testi sértéssel, zsarolással és többrendbeli szemérem elleni erőszakkal vádol az ügyészség. 

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Amit eddig senki sem látott

Válasz egy megkeresésre

…

„Azt azonban megállapíthattuk, hogy az intézmény szakmai működését és gazdálkodásának elfogadhatóságát, már sokkal korábban szükséges lett volna átvilágítani. Az Ön által jelzett problémák bizonyosan nem az utóbbi időszak néhány hónapjában alakultak ki. Ezeket a fenntartó és a szakma felügyeleti rendszerének már jóval korábban fel kellett volna tárnia, megakadályozva azt, hogy a dolgok eddig fajulhassanak.”

…

„A BKMÖ Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona – az eddig megismertek alapján – sem szakmailag, sem szakma etikai szempontból nem működik elfogadhatóan, szakmailag nem felel meg az elvárható minimum sztenderdeknek sem.”

…   

"egy körültekintő vizsgálat után – véleményünknek, különböző formában hangot adunk."

Kelt: Budapest, 2010. 10. 05.


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Az első!

Nagyításért kattintson a képre!

 

Cáfolat

Ma megkeresett "P. bácsi" hivatásos gondnok, és kérte, hogy tekintsem meg azt a bizonylatot, melyről korábban írtunk (lásd: ITT!). Az átadást-átvételt igazoló bizonylat nem 20, hanem 10 ezer forintról szólt, tehát a beteg, az összeget illetően tévesen tájékoztatott engem.

Azt ugyan elismerte a gondnok úr, hogy valóban nem adta oda neki az aláírt összeget, de ez az ő esetében, az ő érdekében történik, másként egy nap alatt elköltené az összeset, és kezdené megint a követelőzést.
Nem igaz, hogy nem kapja meg az aláírt összeget a lakó, csak beosztással - tájékoztatott gondnoka. Valószínűleg ezért nem tudott túllépni ezen a beteg.

Beszélgetésünket követően az alábbi nyilatkozatot teszem:

Szándékom ellenére, írásom - önre vonatkozó része, - azt a téves látszatot kelthette némelyekben, mintha ön nem bánna tisztességesen a rábízottak pénzével. Ez a következtetés nem megalapozott.

Kérem, hogy a fenti helyreigazításunkat szíveskedjen elfogadni!

Tájékoztatni kívánom az olvasókat, hogy a másik fél megkérdezésére, valamint a pénzügyi tranzakciók utánkövetésére munkakörömből adódóan  nincs módom, sem jogköröm.

Megjegyezni kívánom ugyanakkor, hogy írásainkban megjelent információk többségének utánajárunk, illetve azok forrását hitelesnek véljük. Valótlanság közlésétől igyekszünk távol tartani magunkat. Kritikát gyakorló véleményeket a továbbiakban is közzé kívánunk tenni. 

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Humor – Információáramlás az intézményünkben

Pénteken – állítólag hosszú idő után, megújult, csökkentett létszámú összetétellel - ismét volt szakmai team. 

Utána munkamegbeszélést tartottunk:  „A munkaügyön fogadóóra lesz hétfőtől.” Vége az értekezletnek. 

Képzelt párbeszéd:

-          És mi volt a szakmain?

-          Az titok.

-          És a főnővérin?

-          Az is titok.

-          Milyen titok?

-          Szakmai titok.

Hát ez is épülésünkre szolgált.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

A szokás hatalma

Bekerült egy új beteg, az intézményünkbe. Nem ismeri még a járást, a szokásokat, próbál beilleszkedni… Szomorú, mert nem lehet otthon a szeretteivel. Igyekszik, bár nehezére esik… figyel, hogy minél hamarabb tudjon alkalmazkodni, elsajátítani a szigorú napirendet, házirendet… Nem könnyítik meg a dolgát a kiváltságos betegek, ugyanakkor ő sem akar mindent ráhagyni másokra… Így aztán, hamar konfliktusba keveredik… először csak a lakótársaival, majd egyik ápoló erős, fájdalmas ütést mér a lapockái közé, mintegy nyomatékosításképpen.

Megdöbbent, megrémült… Tanácsot jött kérni tőlem, és lakótársaitól, hogy mit tegyen? Szóljon a főnővérkének, vagy az ápoló úrnak? Az ápolót nem tudta megnevezni, de megismeri, ha legközelebb látja. Elmondtam, hogy ilyet senki sem tehet, mert senki nem emelhet kezet a másik emberre.

Többen, többféle hasznos tanáccsal láttuk el, s a döntést rábíztuk. Megegyeztünk, bárhogy dönt, az ő döntése lesz a lehető legjobb.

Története hallatán egyik társa sem lepődött meg, de mindenki azt tanácsolta, hogy kerülje el az illetőt!

Bár sikerült lepleznem megdöbbenésemet és felháborodásomat, most mégis hadd adjak ennek hangot.  Igaz, nem voltam ott, s azt sem tudom, hogy valóban elmondása szerint történt e az eset, de azt tudom, hogy félelem, és fájdalom tükröződött az arcán.
Ha  bárki magára ismerne a bántalmazó személyében, a fenti, vagy egy másik eset kapcsán, sürgősen kérjen segítséget! Ha nem képes erre, akkor hagyja el önként a pályát, amíg nem késő.

Az is lehet, hogy az ápoló nem is tud róla, nem is emlékszik az ütésre… mivel azt jogos hátba veregetésként könyvelte el.  Vagy csak így látta, így tanulta, így szokta meg: itt egy tasli, ott egy hátba verés, amott egy fenéken billentés…  A szokás hatalma.

Nem volt még elég? Minden szem ránk szegeződik, és mi még mindig megengedjük magunknak a megengedhetetlent. Elég legyen!

Másokat idézve: „Legyen már végre, vége!”

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net