2011. március 25., péntek

Hova keveredtem?


Aki először látogat a városunkba, a külső jegyeket látva, vagy egy-egy kedves lakosával találkozva, elégedetten távozik, s elismerően nyilatkozik…

Ami a halasi intézményünkbe történik, az azonban nem egy elszigetelt jelenség… A szakma agyonhallgatásából, a mindenhonnan érkező panaszáradatból ítélve, valamint az intézet politikai játszmának álcázott színterévé válását látva meggyőződésünk, hogy az egész országra jellemző, súlyos tünetről van szó.
Jellegzetes jegyeit magába hordozza a város, a régió…

Családunk, rokonaink, barátaink, ismerőseink vidéken és a fővárosban is egyaránt fejcsóválással fogadják a híradásokat, amik településünkről napvilágot látnak… Mindegyre azt kérdezik, mi van ott nálatok, hogy semmi sem működik normálisan?

Mi, akik itt élünk, lassan beletörődni látszunk a legrosszabb hírű város „kitüntetésbe”… Valójában pedig szenvedünk… Megpróbáljuk a jóval, kellemessel körbevenni magunkat, és nem foglalkozni a világ, jelen esetben városunkban zajló eseményekkel… Azzal nyugtázzuk, hogy mindenütt ez van, és már lépünk is tovább. Valóban?

Egy ismerősöm elbeszélésére hagyatkozva:
Idegenként letelepedve, amikor először szembesült a jellegzetes „jelenséggel” nem értette… Nem ismerte sem a motivációt, sem az indulatot… Nem értette a nyelvet…
Itt tapasztalta először és nem utoljára, hogy valaki olyasmit csinál, amihez nem ért… Sőt ragaszkodik hozzá… Korábbi környezetébe azt tapasztalta, ha vezető volt valaki, az azt jelentette, hogy a legjobb volt a szakterületén, többet dolgozott, többet tanult, tanított, többet olvasott, hazavitte a munkát, nagyobb volt a felelőssége, többekért kellett kiálljon, legjobb tudása szerint képviselte, befolyásolta szakmája, hivatása fejlődését itthon és külföldön egyaránt…
Itt viszont azt látta, hogy a közemberek nem tudnak helyesen beszélni, öltözködni… A polgári körnek nevezett társaság nem polgári értékeket hordoz és közvetít… Az egyházfegyelem nem létezik... Az emberek otthonkát hordanak és papucsba járnak az utcán is… Megrémült a cigányság mennyiségétől, és mindenhol jelenlévő, indokolatlan, folyamatos csoportos flangálásától… Rosszallta, a hihetetlenül előnytelen konstrukcióban igényelhető, megkérdőjelezhető minőségű közszolgáltatásokat Tv, telefon, internet, gáz… Ugyanakkor pozitív volt számára a kis szolgáltatókkal való kapcsolattartás milyensége, minősége, megbízhatósága, elérhető ára… (kisiparos munkák, cipész, biciklibolt, fodrász, kozmetikus, szerelők…)

Mégis… első pillanattól azt mondja, hogy itt valami nem stimmel… Itt nem mennek rendben a dolgok… Valami nagy, ellenerő munkálkodik…

Mióta az intézménnyel kapcsolatos történéseknek hangot adtunk, elmondhatjuk, hogy az ellenzők tábora által ránk zúdított indulatok sokasága, mértéke olyan erejű, ráadásul eszköztára alantas és nemtelen volta oly arcpirító, hogy folyamatos moderálásra kényszerített bennünket. Igyekeztünk, időben törölni a nyomdafestéket nem tűrő hozzászólásokat, mivel szégyelltük bevallani a nyilvánvalót, igen ők is ott dolgoznak, sőt kiszolgáltatott, beteg embereket bíznak rájuk… Ráadásul, sokszor saját gyalázkodó írásaikat úgy tüntették fel oldalunkon, mintha azt mi írtuk volna… Ezzel a tömény mocsokkal normál körülmények között az ember soha nem találkozott volna. Félelmetes az, hogy ezek az emberek segítőkként dolgoznak, és eszük ágában sincs más területen boldogulást keresni…

Folyt. köv.


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

3 megjegyzés:

  1. Már nem sok idejük lesz, remélem a beteg gondozástól örökre eltiltják Őket.A megyeieknek meg át kellene adni az üzemeltetés jogát a helybéli Önkormányzatoknak,Mert Ők nem tudják meg nem is akarják tisztességesen működtetni.A felelősség alól meg kibújnak.

    VálaszTörlés
  2. A felelősök helyben hamarabb meglennének!
    A fenntartó csak sumákol a hazugokat képviselve.
    Dolgozó

    VálaszTörlés
  3. Azok a hazugságot támogatják,hazudnak reggel délben este.Fecótól tanulták.

    VálaszTörlés

"Soha ne félj kimondani azt,
amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
  (Márai Sándor)