Nem fogadom el...

Nem fogadom el a felmentésemet, egy olyan intézményvezetőtől, akinek erre semmi erkölcsi alapja nincs, hiszen köztörvényes bűncselekmények miatt jelenleg is gyanúsított…

Nem fogadom el a felmentésemet, mivel nem jogszerű…

Nem fogadom el a felmentésemet, mivel az pontatlan…

Nem fogadom el a felmentésemet, mivel az jogtalan…

Nem fogadom el a felmentésemet, mivel az indoklásnak nincs igazságtartalma. Idézem:

„Uray Erzsébet közvetlen munkatársainak nyilatkozatai szerint munkahelyén munkatársaival összeférhetetlen magatartást tanúsít, munkatársai közt állandóan viszályt kelt, rossz munkahelyi légkört teremt, munkatársaival nem tud együttműködni a zavartalan munkavégzés érdekében. Összeférhetetlen magatartását hosszabb ideje tanúsítja és a munkáltató felszólítása ellenére sem változtatott magatartásán. 

Az Mt. 103.§(1) bek. c) pontjában írt együttműködési kötelezettségének sem tesz eleget, mellyel veszélyeztetni a foglalkoztató csoportban végzett munka jó szakmai színvonalát és munkatársaival szemben sorozatosan együttműködési kötelezettséget sértő magatartást tanúsít. Munkahelyének belső ügyeit az interneten (saját működtetésű blogjában) hosszabb ideje és folyamatosan nyilvánosság elé tárja, valamint munkatársairól olyan valótlan tényeket állít, melyekkel munkatársai becsületét is sérti. Uray Erzsébet fenti magatartása miatt a közvetlenül vele dolgozó többi közalkalmazott nem kíván a továbbiakban vele dolgozni.”

Nem fogadom el a felmentésemet, mivel nem vagyok elmarasztalható, sem a munkavégzésben, sem kollegiális magatartásban, sem szakmai-etikai kérdésekben.

Nem fogadom el a felmentésemet azért, mert tisztességesen dolgoztam, s csak azt tettem, amit a hivatásom szakmai-etikai-morális szabályai megkövetelnek. Erről maga igazgató asszony tájékoztatott 1 éve, ezt mondván: „Minden egyes munkakörbe, ahova eddig helyeztünk, maximálisan meg voltunk elégedve veled, mindenütt megálltad a helyedet, és kiemelkedő munkát végeztél.” (Lásd: ITT! és ITT!)

Nem fogadom el a felmentésemet, mivel az összeférhetetlenségi indítványt – Nógrádi Krisztina elmondása szerint -, maga igazgató asszony kezdeményezte három ízben, eltávolításom céljából, durván megszegve ezzel a szociális szakma etikai normáit.

Nem fogadom el a felmentésemet, mivel az abban foglaltakra nézve korábban sem tudtak egyetlen konkrét dolgot megnevezni…

Nem fogadom el a felmentésemet, mivel az összeférhetetlenségi beadványt megelőzően és követően tartós táppénzen voltam… Hiszen, hogyan lehet az összeférhetetlen, aki nincs jelen?

Nem fogadom el a felmentésemet internetes naplómra való hivatkozással, hiszen:

-          jogom van blogot írni, szerkeszteni,

-          a blog intézménnyel kapcsolatos kezdeti írásaim a személyemet és kollégákat ért munkahelyi terror miatt kerültek megírásra,

-          a blogom működésének „leleplezése” az intézményi „besúgó rendszeren” (lásd: ITT!) keresztül került a vezetés látóterébe,

-          ráadásul, főorvosnő és igazgatónő tette azt nyilvánossá és elérhetővé az összes dolgozó számára,

-          bejegyzéseim, még az érintettek szerint is a valóságot tartalmazzák, sőt főorvosnő azzal vádolt meg, az általam emlékezetből leírt történetek kapcsán, hogy titokban rögzítettem az eseményt (Lásd. Lakógyűlés margójára II.)

-          két év alatt egyetlen egy blog bejegyzésem valóságtartalmát sem tudták megcáfolni,

-          sorozatos provokációjuk sem érte el a célját magánblogon,

-          naponta kellett raportra járnom miatta – munkatársi megbeszélés címen…

Sajnálom, hogy a nagy nyomás és munkahelyi stressz miatt kevéssé léphettem föl hatékonyan, s nem tettem meg jóval hamarabb azt, ami minden állampolgár kötelessége…

Azt is sajnálom, hogy velem együtt csak kevesen tudták felvállalni a kiállást…

Lásd még: Számvetés II.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook