„A személyem elleni méltatlan támadások miatt lemondok.”

„Fontos, hogy az igazság kiderüljön, és úgy éreztem, hogy a személyem elleni méltatlan támadások ezt nem segítik elő*”

Ezt a mondatot méltán lehetne az elmúlt pár év legelfuseráltabb mondatának nevezni. Az első mondatrészben az igazság kiderítésének fontosságát emeli ki a nyilatkozó („Fontos, hogy az igazság kiderüljön”). Ennek ellent mond az a tény, hogy hatékonyan egy intézményvezető a pozíciójából tudja leginkább segíteni a teljes körű kivizsgálást. De nem, ő úgy próbál „segíteni”, hogy félreáll, ezzel azt sugallva: oldjátok meg, bánom is én! Elsőre talán annak tűnik, de cseppet sem őszinte már ez a része sem a mondatnak.

Továbbhaladva, az „úgy érzem” rész egy kis, mímelt, őszintének látszó kezdéssel próbál minket ráhangolni a mondatvégi gigantikus képzavarra.

Tovább. Ki hallott már arról, hogy valaha is egy vezető, az őt ért „igaztalan” vádak miatt mondott volna le? Bács-Kiskunban? Magyarországon? Európában? A földgolyón? Képzeljük el egy percre azt a világot, ahol a támadások esetén, a sértett fél szépen visszahúzódik, és lemond mindenről, ami őt megilleti. Nem lenne szükség bíróságokra. Mégis, ez az asszony, - aki most elenged mindent -, azt üzente nekünk másfél hónapja, hogy szétperli az egész világot (ITT!). Akkor, most mit higgyünk?! Megvilágosodás? Esetleg csendben, a háttérben perli szét a világot? Saját pénzből, hiszen az intézményi jogász-teamet már nem utasíthatja! Vagy mégis?

Összegezve, értelmezve, újraszerkesztve a mondatot: A Simon Ilonát érő méltatlan támadások nem segítik a számára oly fontos igazság kiderülését. Ezért ő lemond*.

Megpróbáltam, de rájöttem: nem tudom értelmezni…

* A „különleges” mondat szerzője gyakorlott médiaszakember.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook