A KOCKA

Az elmúlt időszak eseményei rámutatnak arra, hogy alapvető változás állt be az intézmény struktúrájában. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen két éve tart az a küzdelem, ami most már az utolsó összecsapáshoz, - fogalmazom inkább másképpen-, csapáshoz érkezett. Lassan, de észrevehetően morzsolódott le az ellentábor kezdetben népes, majd fogyatkozó tábora. Megszűntek az acsarkodó hangú hőzöngések, elfogytak a szitokszavak és örök emberi tulajdonság jutott érvényre: a vesztessel senki se akar tartani. Fordult a kocka.

Lassan beindulnak a büntető ügyek, több millió ember tudja már, hogy a rendőrség több visszaélés kapcsán is nyomoz, és itt nem a szelektív hulladékgyűjtés elmulasztására kell gondolnunk. Nő a nyomás a vezetésen, és az intézmény egysége széthullani látszik. A véd- és dac- szövetségből már csak a dac maradt meg, és a múlni nem akaró gőg. Ez utóbbinak örülünk mi a leginkább, a legtöbb hibás, és önmagukra terhelő döntés ebből származik. Mikor azt hiszik, hogy mentenek magukon, seregnyi olyan irat keletkezik, ami bizonyítja, – legfinomabban fogalmazva is,- a hozzá nem értésüket. Természetesen többről van itt szó, mint egyszerű szakmai alkalmatlanság.
Most érkezett el az a szakasz, hogy vétségeiket megpróbálják másokra hárítani. Nem fog sikerülni. Jó ideje vagyunk kapcsolatban jogászokkal, és jó ideje konzultálunk már különböző hatóságokkal. Minden lépésük rögzítésre kerül, hivatalos formában is, és válaszunk kész bármikor. Fordult a kocka.
Mi vagyunk már előrébb. A terror megszűnt azáltal, hogy megjelent a felelősség. A terror csak olyan környezetben működhet, ahol az erőszak (bármilyen jellegű) válasz nélkül marad. Ahol a meghurcolt emberek orvoslást találnak sérelmeikre, ott megszűnik a kiszolgáltatottság, ott megszűnik a terror. Gondolják át, kérem. Az az ember, aki élet és halál ura volt, most már csak egy megtűrt kis eleme a gépezetnek (külön érdekesség, hogy az eddig sakkban tartott közösség, hogyan viszonyul hozzá). Hol van már a hatalom?! Hol van már a terror?!

Mindig akadnak olyanok, akik rögvest készek átvenni a bukott diktátor helyét. Ugyanazzal az apparátussal próbálja meg folytatni. Két dologgal azonban nem számol.
Az első, hogy az emberek látták a trónról csúfosan lezuhanni a Nagyvezért, és feltámad bennük a kétely. Lehet, hogy a diktátor nem hibátlan ember? Lehet, hogy van élet, diktátor nélkül is? Alapvetően rendül meg a diktatúrába vetett kétes bizalom. A diktatúrák ideje lejárt. Egy történelmi időszak ért véget, az utolsó afrikai és arab országokban is megszűnni látszik a kizárólagos uralom. Óvok mindenkit attól, hogy ezzel az idejétmúlt eszközzel próbálja meg bebiztosítani a hatalmát!
A másik fontos tényező az ellenállók csoportja. Ahogyan gyengül a diktatúra, úgy erősödik az ellenállás. Elbukott a rendszer, nincsenek már tettek, következmények nélkül, a hatalmasok is kénytelenek megtapasztalni ezt. Minden eszköz bevethető, az utolsó idők kurtítására. Kialakul egyfajta összejátszás az ellenállók és az elnyomás alatt lévők között. Az apparátus nem férhet már senkihez, mert egy jól bejáratott gépezet védi azokat, akik a forradalmárok segítségét kérik. És ez a kohézió csak egyre erősebb lesz. Minden lépést figyelemmel kísérünk, és minden apró részletről beszámolunk a megfelelő helyeken és a megfelelő módon. Kíméletlenül eltávolítunk az útból mindenkit, aki az igazság akadályozója lehet. Új világ kezdődik, és mindennek és mindenkinek el kell végleg tűnnie, aki az erőszakos régit képviseli. Ez a diktatúrák sorsa. Új idők jönnek. A kocka el van vetve.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook