Nem a halálról, és nem is a
vitatott 21grammról kívánok írni, hanem arról a történésről, mikor egyértelművé
válik, hogy valaki a cselekvő világból
arra a mezsgyére lép, ahol már nincsen beleszólása a dolgok menetébe. Talán
egy szót is ki lehetne találni rá, döntse el mindenki maga, a következő
megnevezés takarja-e az adott fogalmat: „Függetlenedés a szellemtől”. Konkrétan
arra gondolok, mikor valaki meghozza azt a döntést, hogy testéért kíván a
továbbiakban élni és minden mást e mögé kíván sorolni. Ilyenkor veszi át a
hatalmat fizikai valója, és fordít hátat mindannak, ami korábban emberi
mivoltának lenyomata volt. A test pedig
követel. Nincsen alku, nincsen mértéktartás. Mindig mást kíván, mindig a másét kívánja. Saját hitvesünk helyett más kell, a másik után
másik. Utána pedig az első, és tovább és tovább… Az elme elveszti uralmát, és
csak egy dolog marad: a vágy. Vágy arra, hogy mindent megszerezzek: munkát,
pénzt, szeretőt, pozíciót, hatalmat, elismerést. És egyre többet és többet…
Talán érti már az olvasó, miért írok arról, hogy a lélek elhagyja a testet.
Ebben a szakaszban már nincsen jelen az az érzelmi tudás, lelki tapasztalás,
ami megfékezhetné a szerzés, birtoklás iránti vágyat. A kontroll megszűnik, egymás mellett élő emberek lézengenek kisebb-nagyobb
csoportokban, mégis egymás nélkül. Idegenné válik mindenki.
Miért folynak a hétköznapi
hadakozások? A pénz? Kinek van több belőle? Ruhák, nagy autó, ház, telefon,
utazás? Melyik az, amiért érdemes az egész életünket gépként leélnünk, vagy még
rosszabb: lopni, csalni, hazudni?! Nézzük meg, hogy a hitványul szerzett pénz, milyen tartalommal
tölti ki az életet. Szánalmassal, szomorúval és sivárral. Sokaknak ital kell,
hogy el tudja viselni. Itt már régen nincsen jelen a lélek.
Sokan a pályájukat tartják a legfontosabbnak.
Átgázolva másokon törik magukat, hogy elismerést szerezzenek, és a végén mikor elérnek
minden elérhetőt, rádöbbennek, hogy a legfontosabb, az igazi siker maradt el.
Azért, mert siker csak az lehet, ami mások javát is szolgálva, örömöt okoz.
Öröm nélkül csak feszített munka, hajszolt élet jut az embernek. Lélekölő munka,
és nem véletlenül hívják így.
A testiség is eltávolíthat minket saját valónktól. Emberek
csapodnak ide-oda, megszűnik a
társadalom egyik legfontosabb alapeleme, a
stabilitás, a biztonság. Hihetetlen
a magyar statisztika, az emberek, már meg sem próbálnak házasságban élni, akik
mégis ezt választják, több mint fele esetben felbontják azt. A legutálatosabb
az, aki sem így, sem úgy nem dönt, hanem házastársa mellett, - megszégyenítve és
megalázva őt -, idegenekkel fekszik össze. Mi késztetheti őket? Egy másik test?
A másikra gyakorolt hatás bizsergő érzése? Akaratgyengeség? Vannak, akik ugyan
belátják tévedésüket, visszatérnek és felvállalják a bűnt. Jobb lenne pedig, ha inkább letennék örökre.
Pár példával próbáltam
illusztrálni, hogyan vagyunk képesek megszabadulni az alapvető erkölcsi tartásunktól,
mert itt a „lélek”, ezt hivatott szimbolizálni. Mindenki nyomon követheti
életében, hogy melyik szakasznál tart, és ha egyik másik tulajdonságot, irányt,
felismerni véli magán, még mindig nem késő visszatérni
az alapokhoz…
Csak lélek kell hozzá.
„A virágot a napfény fejleszti
ki, az emberi lelket a szeretet.”
Gárdonyi Géza
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
Aki képes igazán szeretni az nem váltogatja a partnereit. Aki váltogatja az nem rendelkezik azzal a képességgel,hogy igazán tudjon szeretni.
VálaszTörlésAz életben tehát számos alkalommal el kell nyomnunk véleményünket, érzelmeinket, gondolatainkat, még tudásunk kifejezésének vágyát is. Milyen szabályhoz tarthatja akkor magát az, aki ragaszkodik az igazsághoz?
VálaszTörlésSohasem szabad valótlant állítani.
Észben kell tartani, hogy az igazság elhallgatása lehetőség szerint mindig hazugság, s így mindig komoly erkölcsi megfontolást igényel.
Fontos, hogy ha az ember úgy dönt, elhallgat valamit, ezt sohase személyes érdekből, hatalomvágyból tegye.
Az igazság visszatartásának döntését mindig arra a felismerésre kell alapozni, amire annak a személynek van szüksége, akitől visszatartjuk az igazságot.
Más szükségleteinek felismerése rendkívül összetett és felelősségteljes folyamat, amelyet csak akkor végezhetünk el bölcsen, ha szeretet él bennünk az érintett fél iránt.
Más ember szükségleteinek a felmérésében elsőrangú annak a megítélése, hogy az érintett személy milyen mértékben tudja az igazságot felhasználni saját lelki fejlődésében, s szem előtt kell tartanunk, hogy az emberek ezt a képességet többnyire nem jelentősége szerint értékelik.
Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalamasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.
VálaszTörlésAmikor valami jót cselekszel, csodálatos érzés tölt el. Mintha valaki a lelked mélyén azt mondaná: Igen, mindig így kellene éreznem magam.
VálaszTörlésFurcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
VálaszTörlésItt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt
Mások előtt mindenki igyekszik méltóságát megőrizni, de lelke mélyén nagyon is jól tudja, mennyi bevallatlan dolog játszódik le benne, amikor csak önmagával áll szemben.
VálaszTörlésIlyeneket az nem érezheti aki önmagának is képes hazudni.
VálaszTörlésA betegverőknek és azokért hazudóknak,csak testük van lelkük nincs. Mária
VálaszTörlésAkinek lelke van nem bántja a beteg embereket.
VálaszTörlésLélek ugyan már nekik olyan nem adatott meg.
VálaszTörlésHa lenne akkor nem a betegverőket meg a hazugokat támogatnák.
Az értelem és a lélek már régen távozott belőlük.
VálaszTörlésMióta ki találták,hogy hazugság árán megvédik a betegverőket,azóta az ördög irányítja Őket.Mária
Nem sokáig hazudnak már. Ibolya
VálaszTörlés