2011. augusztus 4., csütörtök

Hajléktalan ovi :(



Kíváncsi vagyok EZT hányan osztják meg, vagy küldik ki körlevélben. Mert a hülyeségeket rengetegen tudják!

Talán sokan nem tudják, de Budapesten működik egy óvoda, melybe hajléktalan gyermekek járnak. A kicsik minden nap tiszta ruhát és élelmet kapnak, és fürdetik is őket. Az óvodának, a gyermekeknek nagy szüksége lenne 98-146-os méretű ruhákra és 24-35-ös cipőkre, mondta el Szabóné Förhétz Krisztina óvodavezető. Az ovi 2004-ben szükségből nyílt, hiszen a szabályok szerint az óvodákba csak olyan gyermek vehető fel, akinek lakcíme, tartózkodási helye van. A szakemberek szerint a fedél nélküli gyermekek száma Magyarországon közel ezer fő, ők lakásnak nem minősülő helyiségekben, például pincékben húzzák meg magukat. A pesti hajléktalanóvodába egész Budapestről viszik a gyerekeket. Az ovi reggel hétkor nyit, a gyerekeket először megfürdetik, aztán tiszta ruhába öltöztetik, és enni kapnak, mert nagy részük délután négytől másnap reggelig nem eszik. Nincs mit. Az óvodavezető szerint az ő kis óvodásainak az a legnagyobb örömük, ha van mit enni. Minden ételt megmutatnak nekik, ha lereszelnek egy káposztát, azt is, mert volt olyan kicsi például, aki úgy érkezett hozzájuk, hogy kizárólag a krumplit ismerte. Tartós élelmiszernek és játékoknak is örülnének az óvodában.

Aki tud ruhákat és cipőket küldeni, az alábbi címre juttassa el: 
Wesley János óvoda 1086 Budapest, Dankó u. 11.

2011. július 31., vasárnap

Hallgatásom okán

   
Hosszú ideje nem írtam már, pedig történésben nem volt hiány… Vágyódásunk, érdeklődésünk, bár másfele mutat… mégis visszakényszerít bennünket a gonoszság, a hazugság és az igazságkeresés…

Talán emlékeznek a folyamatos rágalmazásra az ellenblog részéről, amely becsületsértés és rágalmazások sorozata miatt magát felszámolni kényszerült… A bosszúállók és vérszomjasok táborát kiszolgáló fórum, szomorú bár, de hasznos tapasztalat volt. Lelepleződött az intézményi „elit” igazi arca, megtudtuk, hogy kik is a munkatársaink. Helyzetjelentés egy vidéki szociális intézmény belső – valós – életéről, vívódásról, harcról, indulatokról, s arról, hogy hova jutott, dilettánsok kezében az intézmény…
Felháborít,  hogy a felelősök felelősségre vonása elmaradt, sőt  kitüntetésben részesültek… botrányos, hogy a betegverők  tovább dolgozhatnak, hogy a lakók vagyonával, helyzetével visszaélők ma is ott lehetnek, sőt feljebb „buknak”… Nem bocsátottak el egyetlen vezetőt sem, még azokat sem, akiket bűncselekménnyel meggyanúsítottak… Aztán, ahogy nálunk lenni szokott, a rágalmazók táborából vádolnak meg minket rágalmazással… Ez ismerős, hosszú ideje tanúi lehetünk a projekciójuknak. Amit elkövetnek, azzal támadnak meg másokat… Feljelentők feljelentéssel, besúgórendszer működtetői lehallgatással, illetve hallgatózással vádolnak, láblógatók munkakerüléssel, összeférhetetlenek összeférhetetlenséggel, képzetlenek szakmaiatlansággal, és még sorolhatnám…
(a fenti sorokat a bíróság megalapozottnak tartotta a becsületsértés vádjában, ezért töröltük a bejegyzésből).
Ráérős időnkben tehát rendőrségre, bíróságra járunk, szembesítésre, meghallgatásra… Na nem mindig azért, hogy előmozdítsuk az igazságszolgáltatást, hanem hogy mások  hátráltathassákMert valakiknek ez az érdeke…

Megküldte a munkaügyi bíróság az ellenem beterjesztett, vaskos  anyagot… Tartalmazza az összes indítványt, beadványt, jegyzőkönyvet, melyet egyenként felvetettek a kollégákkal… Olyanokkal is, akik nem akartak ebben részt venni, s olyanokkal is, akikkel nem dolgoztam együtt, így nem is lehetett rálátásuk a munkámra… 
Megmondom őszintén, elkeseredtem… Nem azon, amit tartalmaztak a jegyzőkönyvek, hanem azon, amivé szemem előtt váltak az emberek… Eszembe jutottak Orbán Viktor szavai: „A szüntelen alkalmazkodás a jellemtelenség melegágya... ”
Nem értették meg, hogy ezzel sokkal jobban ártanak maguknak, mint nekem. Mert az önbecsülés elvesztése, csak a kezdet… a rossz, nem éri be ennyivel, még többet akar… Ez az igazi csapda, melybe belesétálnak… Engem kirúgnak, ellehetetlenítenek ugyan, mégis jól alszom, s tükörbe tudok nézni… Arról nem beszélve, hogy az igazság melletti kiállás olyan szűrő, melyben az ember ugyan elveszít – barátnak hitt – ismerősöket is, de akik megmaradnak, azokat nemcsak szeretni, hanem tisztelni is fogja, felnéz rájuk. Ráadásul olyan támogatókkal is kapcsolatba kerül, akiket nem is remélt…

Végezetül, hallgatásom oka az is, hogy benyújtottam a pályázatot az intézményvezetői állásra… Tettem ezt a lakók, a kollégák és a szakma iránti elköteleződésből és azért, mert korábbi ígéretemet nem akartam megszegni.
Ezúton is köszönöm barátaink támogatását és áldozatvállalását!



Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook