Ítélethirdetés első fokon

  

Lásd: ITT!

A Bírónő felolvasta az ítéletet, majd az indoklást. A másodfokú vádlott nem jelent meg a tárgyaláson, az ügyvédje kimentette. Ez azonban nem akadályozta meg az ítélethirdetést, melyet a hallgatóság fegyelmezett és feszült  figyelme kísért.

A kis tárgyalóteremben telt ház volt a nagy médiaérdeklődés miatt.  Halas, Majsa, Kecskemét, RTLKLUB, HírTv, MTV, Kékfény, Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért, Magyar Nemzet…

A bírónő igen alapos vizsgálatoknak adott teret az eljárás folyamán, - legalábbis ami az első és másodfokú vádlottakat illeti, - aminek következtében a különböző bírói meghallgatások és igazságügyi szakértői vizsgálatok eltérő módszereket alkalmazva és jelentős időeltérést követően is ugyanarra a következtetésre jutottak, melyek ezzel, az első szakértéseket megerősítve immár megcáfolhatatlannak tűnnek. Úgy tűnik nekem, mintha Kastyják János ügyvéd úr a „saját kardjába dőlt volna”, a szakértők véleményének megkérdőjelezésével, hiszen az általa kiharcolt újabb és újabb vizsgálatok csak védence bűnösségét erősítették meg.

Írásom közben a Halas Tv Híradójában rövid összefoglalót hallhattunk az ítéletről, téves kontextusba emelve – vsz. híranyag hiányában – az ügy kirobbantásakor, az egyik ápolónővel készített riportot vágták be, aminek ennek az ügyhöz semmi köze nem volt… Az akkori feljelentés tárgyában megnevezett történések és személyek nem kerültek a bíróság elé a mai napig. Az ügyben elrendelt ügyészségi nyomozás során - ide bevághatták volna Téglás Péter vezető ügyész nyilatkozatát -, a kollégák és vezetők tanúvallomásai alapján kerültek eljárás alá a jelenlegi vádlottak.

Reméljük, ezt a csorbát, Pozsgai Ákos, a Halasi Tükör jelenlevő munkatársa majd kiköszörüli...

Érdekes volt, és a kecskeméti Juhar utcai gyermekjogi képviselő nyilatkozatát juttatta eszembe (Nem történt bántalmazás, mert neki soha nem jelezték a gyerekek, hogy őket bántalmazták volna!) a bírónő azon mondata, hogy Petrich István ellátottjogi képviselő azt nyilatkozta az ügyben, hogy a lakók sosem fordultak hozzá azzal a panasszal, hogy bántalmaznák őket… Ezt, a lakók gondnokai is megerősítették…

A bírónő azt is elmondta, hogy a tanúk vallomása ellentmondásos és gyakran ellentétes volt…

Az eljárás eredményeként – bennfentesként - megerősítést nyert bennem, hogy a nyilvános tárgyalás megakadályozása ártott a teljes igazság felderítésének…

Ennek ellenére elmondhatom, hogy a bírónő nagyon alapos és lelkiismeretes munkát végzett… nagy szakértelemről tett tanúbizonyságot az ítélet indoklásában felsorakoztatott tények, érvek, szempontok, bizonyítékok egymásra építésében, kérdések mérlegelésében, kételyek eloszlatásában, a meggyőződés feltárásában, bizonyossá válásában, logikus következmények ismertetésében, a bizonyítékok felsorakoztatásban…

Azért elgondolkoztam…

Míg korábban, szinte az egész intézmény egy emberként állt a „lufis” tüntetésen a vádlottak mellé, addig az ítélethirdetésen Faddi István hivatásos gondnok urat  leszámítva senki sem jelent meg… Pedig, elkélt volna a támogatás, most még inkább… A szűk hozzátartozókon és rajtam kívül más nem jelent meg. Az intézmény dolgozói, régi, vagy új vezetői közül sem jött el senki… Ez nekem nagyon beszédes...

Igaz, nem volt könnyű ott ülni és másfél órán keresztül hallgatni az ítéletet… Másoknak még nehezebb volt…

Volt, aki nem is vállalta.

S voltak, akik viszont már nem is választhattak…

További híradások: ITT! 

Levélküldés: ITT!                   Facebook