2013. március 2., szombat

Tavaszi nosztalgia


.
Nagyításért kattintson a képre!


Levélküldés: ITT!                   Facebook

Ítélethirdetésre várva…

 
Előzmény: Végítélet...

Ha minden igaz, szerdán befejeződött a tárgyalássorozat a három kolléga ellen indított büntetőperben, első fokon…

Szívesen meghallgattam volna a vád- és a védő beszédeket… Ahogy mások is. 
A perből, Dr. Kastyják János ügyvéd úr kezdeményezésére – a lakók személyiségi jogaira való hivatkozással - az első pillanattól kezdve kirekesztették a nyilvánosságot…  Nem tudjuk, hogy az ügyészség és a bíróság kaphatott e hiteles és valós képet az ügyről úgy, hogy az igazságnak csak az egyik oldalát hallattatták a tárgyalás folyamán… hiszen az ellátottakért kiállók közül senki sem lehetett folyamatosan jelen… Így a bírónőt, vagy az ügyésznőt semmiféle nonverbális és egyéb – a hallgatóság köréből érkező - metakommunikáció sem segíthette az elhangzottak valósághű tartalmának megítélésében, a hazugságok leleplezésében… 
Az az információ sem segíthetett a történések helyes megítélésében, hogy az áldozatok közül (lakók és kollégák) azóta jónéhányan elhunytak már, hiszen ez a tény valószínűleg nem kerülhetett a bíróság látóterébe, mivel a helyi médiumok is hallgattak róla.
Ahogy a többi betegeket veszélyeztető kolléga sem kerülhetett vádemelés alá… Az a fránya politikai nyomás… az a pártmentes politikai nyomás, hiszen ebben az egy kérdésben érdekes módon, mindenki egyetérteni látszik... nemcsak a politika, hanem a médiumok, és sajnos nemcsak az ellenőrző hatáságok... 

Nem érdekelt egy hivatalos személyt sem, hogy az intézményben milyen sokan megbetegedtek az intézményi terror miatt, pedig erről, én magam is tájékoztattam Bányai Gábor elnök urat... több ízben is (Lásd: ITT! és ITT!). Ahogy a hazugságokra is sokak egészsége ráment az érintettek közül… ellátottak, kollégák, hozzátartozóik, sőt,  az esettel kényszerűségből foglalkozó szakemberek is belebetegedtek, vagy komoly pszichológiai segítségre szorultak…
Én onnan sejtettem, hogy lezárul első fokon a per, hogy pár héttel ezelőtt a Halasi Tükör újból foglalkozott az intézménnyel, ezúttal a lakosság félelmére kiélezve a helyzetet… sugallva, milyen veszélyesek és kiszámíthatatlanok az elmebetegek… A szakmai hiányosságokra ugyanakkor nem tért ki… Ez mindenképpen a vádlottak mellett szól, amit én nem sérelmezek ugyan, de a folyamatos egyoldalú tájékoztatást, azt igen.

Két héten belül tehát, nyilvános ítélethirdetés lesz a Kiskunhalasi Városi Bíróságon: 2013. március 13-án 10 órakor!

Megkeresném Bányai Gábor elnök urat, hogy amennyiben elmarasztaló ítélet születik, úgy ő milyen konzekvenciát von le, és – korábbi ígéretéhez híven -, milyen intézkedést kezdeményez a felelősök ügyében, de fölösleges… a válaszát már előre hallom, „Várjuk meg a másodfokú ítéletet.”, vagy: „Már nem én vagyok a kompetens személy az ügyben!”... 
S mi lesz – többek között - azzal a személlyel, aki közeli (közös) barátként nem igazolta az elnök úrnak az általam elmondottakat, azaz az igazságot? Ezután is hitelt ad még a szavának?  
S mi lesz azzal a személlyel, aki megfenyegetett engem a blog  miatt, egy hivatalos személyen keresztül – sőt be is váltotta ígéretét –, mert szembementem az időközben angolosan távozott, - felelősségre senki által nem vont - vezetéssel? (Lásd: ITT!
S mi lesz a volt intézményvezető asszonnyal?
S mi lesz a „Nem történt semmi!” (Lásd: ITT!) állítás szószátyárjaival, hiszen állításaik mégsem igazolódtak be!? Ők is kiesnek a pikszisből, vagy még följebb „buknak”, vagy egyelőre csak parkoló pályára kerülnek? Vagy, máris „erősítik” az új vezetést, tovább rombolva a morált, s az intézményben végzendő szakmai munkát?
Hogy mit tesz egy demokráciában ilyen esetben egy politikus, vagy felelős vezető, arról nálunk kár is volna beszélni... Ahogy arról is, hogy mit csinálnak egy normális országban az ilyen politikusokkal és vezetőkkel... 

Sok kérdésem volna még, de ezekre is ugyanúgy ismerjük a választ, így hát nem fárasztom önöket velük…
Egy dolgot sajnálok csak, hogy nem lehet igazságos ítélet Legalábbis a bíróságon.



Levélküldés: ITT!                   Facebook

2013. február 26., kedd

Blog válaszol - Véleményre várva...

 

Eljön az idő mikor köszönetel tartoztok az Intézményvezető asszonynak. Ő az ellátástigénybevevőkért mindent megtesz.
Megtesz a dolozókért is, de Nektek is alkalmazkodni kell ami nem azonos a seggnyalással.Tartsatok ki meglátjátok rövid időn belül könnyebb lesz a munkátok.
Ne akarjátok lépten nyomon megalázni, nem érdemli meg. Segítsétek a munkáját, nagy a teher rajta.

A 19:29 es hozzászólás elött is mindenki névtelen volt az nem proléma mert azok gyalázkodó írások. Nagyon eggyoldalú ez a dolog.
nem tudom ki az Erzsike, nem isérdekes számomra.
Véleményem leírom, pedig tudom ezen az oldaalon ez senkit nem érdekel. Pedig jó tanácsként is megfogadhatná mindki akinek nem tetszik az Intézménybe folyó változások.
Mindenki koncentráljon a munkájára,hogy maxinmálisan eltudja látni, nem a duruzsolással, és szerveszkedéssel kellene tölteni az időt.
A válzozások után mindenkinek könnyebb lesz a munkája tessék megnyugodni. 

......

Nem gondolom, hogy a két fenti hozzászólás mögött rossz indulat lenne, inkább félretájékozódásról, illetve rossz iránymutatásról van szó. Néhány dolgot azért észrevételeznék, lévén, hogy megszólítva érzem magamat.
Ha ön gyalázkodó írások tömkelegét találta itt, az 1100 bejegyzésből és a 15400 hozzászólásból, nevezze meg, mert különben ön az, aki itt gyalázkodik. Nem mellesleg, blogoldalunkat az internetes keresők kifejezetten megbízhatónak és gyerekbarátnak minősítették.
Amit ön sérelmezhet, az az igazmondás… S csak azért születhettek ilyen írások,  mert gyalázatos emberek, gyalázatos dolgokat műveltek az otthonban! Ön, ezek szerint szintén közéjük tartozik, hiszen az ő oldalukon áll. Nem azon háborodik föl, amit tettek, hanem azon, hogy vannak akik a tetteiket elítélve ennek hangot adnak.
Véleménye valóban érdekelne, ha volna, vagy ha a sajátját mondaná el… de, azonkívül, hogy leírja, hogy „leírom a véleményem”... nem ír semmit, mert vagy nincs véleménye, vagy nem tudja megfogalmazni... Mert az az „eszmecsere” hogy "Te hülye vagy!", "Nem, te vagy hülye!" az ugye nem vélemény, de nem is érv, sem nem kritika, sőt még csak polémiára sem alkalmas, de még másra sem... Talán ön nem tudja, ezért elmondom, mióta a blogunk működik, egyetlen cáfolat sem érkezett a megjelentek valóságtartalmát illetően… Pedig sokszor reméltük, vártuk és mi magunk örültünk volna a legjobban… Lásd: Cáfolatra várva 
Írtak viszont az ellentáborból gyalázkodó, fenyegető sorokat, sőt voltak akiket ezért külön támogattak, jutalmaztak… Továbbmegyek, a betegverők mellett tüntetők szervezője ellenblogot hozott létre a gyalázásunkra, nem alaptalan fenyegetésünkre… Lásd: A krém
Aztán tanácsolni idejön, de nem ad tanácsot! Mert még az igavonó barom is ehet, ha dolgozik… arról nem is beszélve, hogy az ugye nem tanács egy baromnak akit járomba fognak és húzza az igát, hogy „Ne te neee!” – vagy tévednék?
Nem tudja ki vagyok? Nem is érdekli?
Én vagyok az, aki felemelte szavát a kollégák, a szakma és a betegek védelmében a visszaélések miatt... Én vagyok az, akit a fenyegetéseik, a terrorjuk, a hazug vádjaik sem tántorítottak el az értük való kiállás ügyétől. Én vagyok az, akit hamis rágalmak és vádak alapján kirúgtak, feljelentettek, rabosítottak... soroljam még?
És én vagyok az, aki fizet azért, hogy ön itt rólam - és azokról akik nem vesztették még el a józan ítélőképességüket -, kritikát írhasson. Persze építő kritikára nem képes, mert vsz. ön is a rosszul működő egészségügyi hierarchiában szocializálódott, ahol csak annak lehet igaza, aki ön fölött áll…  Nálunk, ez a szakmaiság devalválódásával tovább egyszerűsödött: fölfele nyalunk, lefele rugdosunk… Elárulom önnek, hogy ez nemcsak szakmaiatlanságról árulkodik, hanem egyéb hovatartozásról is…
Én pedig azt tanácsolom – engedje meg a többes számot - önöknek, hogy ne ide írogassanak, hanem a szaklapokba… Ne a blogot olvasgassák, hanem szakirodalmat… Ne azt kutassák, vitassák munkaidőbe, értekezletek kapcsán, hogy ki és mit ír a blogra, hanem azt, hogy hogyan lehetne végre úgy dolgozni, hogy ne csak önök, hanem a hivatásukat végzők, és a lakók is nyerjenek belőle…
S ha már így belelendültem, engedjék meg nekem… Ne a maguk kedvenc intézményeit mutogassák, hanem olyanokat, ahol valóban tanulni tudnak a munkatársak… Arról nem is beszélve, hogy ha eljutnak egy olyan intézménybe, ahol épülni is, szakmailag is gyarapodni tudnának, ott meg az ön(ök) munkatársai letiltják, vagy ellehetetlenítik a kommunikációt… Azt már meg sem említem, hogy a mi szakmánk a bizalomra épül, önök viszont ennek az ellenkezőjére alapoznak… Hogy egy intézménylátogatás kapcsán leültetik a munkatársakat és kötelezően kell nyilatkozniuk az integráló intézményről a fogadó intézmény munkatársai és az igazgatónő előtt az utóbbi unszolására, ez skandalum… S bár némelyik hírhedten gerinctelen ember megpróbálta a vezetőnőnek behízelegve felmagasztalni   a „referenciaintézményt” (nem mintha az ott folyó munka ne lehetne dicséretes), s azt, egy érintett sem utasította vissza! Hát, hogy ezen átlásson az egyszerű ember, ahhoz nem kell ám pszichológiát tanulni! Te jó ég, így is émelyeg a gyomrom az egésztől, pedig ott se voltam… de elárulom önnek, ha ott lettem volna, nem hagytam volna szó nélkül a munkatársaim megaláztatását. Ahogy azt sem, hogy azokat akik a betegek érdekében építő kritikát megfogalmazva elmondták véleményüket, azok hirtelen mellőzhetővé váljanak?  Akik a lakók jobbulásán fáradoznak, tisztelve mások munkáját, azokkal nem egyfelé húzzák önök a szekeret? Már bocsánat, de akkor milyen irányba is navigálnak?  Akkor önök, - engedje, hogy megkérdezzem - mit keresnek ott? Közpénzből? A mi pénzünkből? (Mert a mi pénzünk akkor is a mi pénzünk, ha elrabolták tőlünk.) Ez az önök véleménye, ez az önök tanácsa? Akik a lakókért vannak, azoknak „El lehet menni!” Azoknak meg lehet dögleni? Azoktól minden törvény által jogosan előírt kedvezményt – sunyi módon, sunyi indoklással - meg lehet vonni? Ez a tisztesség? Ez a nagy koncepció?
Én csak azt mondom, óvatosan az ilyen kijelentésekkel, mert voltak itt már nagyhatalmúak, akik azt hitték, hogy bármit megtehetnek, bármi áron! Hát meg is lett a következménye…  Mert „amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek…” (Hegyi beszéd) Aki nem hiszi, járjon utána.
A dolgozóktól kérik számon a káoszt? Hát nem tanulnak senki hibájából? Mit keresnek még ott a munkakerülők, a betegeket veszélyeztetők? Azokat akarják elküldeni, akik már bizonyították rátermettségüket, szakértelmüket? Akik eddig is erőn felül vállaltak és húztak? A mór megtette kötelességét, a mór mehet... Ezt komolyan és felelősen gondolhatja bárki?
S ha már itt tartunk, mibe kerül az összes dolgozó fuvarozgatása, hogy megnézzenek egy műszakátadást (?), vagy egy takarítást (?) Solton, vagy Kaskantyún? Kiszámolták már?
Nem olvasták volna az intézményünk protokolljait? Tanácsolom, hogy olvassák el, még önök is tanulhatnak belőle… Kiemelten ajánlom figyelmükben a takarítási és az ápolási protokollokat. Ez utóbbit olyan szakember írta, aki még a régi, színvonalas szellemben tanulta és oktathatta is a hivatását… Önök egyébként abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy személyesen is tanulhatnak tőle…
S ha már számításba kezdenek azt is kiszámolhatnák, mibe kerül a köznek bizonyos személyek fiktív foglalkoztatása, szükségtelen taníttatása? S az integrációról még nem is kérdeztem…

Egyébként pedig, – a hiedelmével ellentétben – szívesen látjuk önöket a blogunkon, a véleményük is érdekel, sőt várjuk továbbra is, amennyiben valóban van...


Levélküldés: ITT!                   Facebook