Aki nem ismerne... II.

Egyik kolléganőm hozzászólásában azt üzente, hogy képzettségemmel elmehetnék inkább árut pakolni a TESC'-ba, előző munkahelyére. Remélem, nem csak rosszindulata mondatta ezt vele, hanem tudatlansága is. Ez utóbbit szeretném eloszlatni.
A gimnáziumban megtanultam vakon gépelni. Utána az alábbi képesítéseket szereztem meg, melyeket néhány információval kiegészítek:

-          segédedzői tanfolyam – 5 évig kézilabda edzőként foglalkoztam serdülő leányokkal - Kiskunhalas;

-          „Foxi-Maxi” (potenciális vezetőként iskolázott be a munkahelyem) – közben megtértem (reformátusoknál konfirmáltam 25 évesen) Kiskunhalas;

-          3 éves gyülekezeti munkásképző (Bibliaiskola) Kecskemét - Emmaus;

-          1 éves narkológiai képzés Bp. (Gerevich József, Grezsa Ferenc, Rácz József, Farkasinszky Edit †, Mikus Gyula…) – meghívásos képzés

-          missziói, lelkigondozó (3 éves, levelező, Ref. Teológián Bp. - Gyökössy Emdre †*, Pálhegyi Ferenc, Balogh Zoltán…)

-          utcai szociális munkás (1 éves Bp. – lásd lent)

-          hajléktalanok ellátása (1 éves Bp. – benne: önismereti csoport – pszichodráma Erdélyi Ildikó, Bagotai Tamás,  valamint Vecsei Miklós, Gyuris Tamás, Oross Jolán, Radoszáv Miklós dr., Herczog Mária, Kopp Mária akadémikus...) – meghívásos képzés

-          szociális munkás  (4 év – nappali + 1 év levelező Bp.; benne Soros ösztöndíj 2 év, munkából kiváltó ösztöndíj 1 szemeszter, és 1 szemeszter külföldi tanulmányi ösztöndíj – Csíkszereda;) – Solt Ottília †, F. Havas Gábor, Győri Péter, Szabó Miklós †, Pik Katalin †… - kulturantropológia szemléletű képzés;

-          közösségi pszichiátriai gondozó  (1 év - Bp. Harangozó Judit, Gordos Erika)
-   asszertiv tréning Bp., Kiksunhalas (Kristóf Róbert)

-          szociális szakvizsga – idős ellátás (Bp.)

  

Az utolsóval jogosítványt szereztem – többek között – az intézmény vezetésére, bár remélem, ezt a jogszabályt hamarosan eltörlik. 

A legrosszabb, hogy a diákokat nem tanítják meg tanulni. Ezt a hiányosságomat a teológia  első évében kellett pótolnom, és elsajátítanom.

Mind közül a leg’ embert próbálóbb képzés az utcai szociális munkás képzés volt, minden tekintetben: alkalmassági szűrés, folyamatos aktív részvétel, - önismereti csoport, szerepjátékok, szituációs játékok, video felvétellel, annak elemzésével, kritizálásával… Terepmunka válogatás nélkül. Vizsga: benyújtott írásos anyag, írásbeli vizsga, szóbeli vizsga, csoportos vizsga (szituációs játék). A jelentkezés meghívásos volt (szakmában dolgozóknak), ennek ellenére a résztvevők 70%-a (zömében pedagógusok) menetközben kiszóródott. Tanáraink: Gerevich József, Bácskai Erika, Komáromi Éva.
Esettanulmányom szakirodalomban történő megjelenése is ehhez a képzéshez köthető.

*† - elhunyt
----------------------------------------------------------------------------

Munkahelyeim:

1. 5 év – edzői munka (KAC-Medosz), irodai munka (6-14 h-ig: főállás - „fémmunkás”, Ganz-Mávag), ebből 2 év a fentiek mellett takarítói munka (VGMK – esténként);
2. 2 év - MSI (konduktív pedagógia – képesítés nélkül)
3. 3 év – Drog rehabilitáció KIMM Rehab. Otthon Ráckeresztúr  (Ref. Zsinat - mentor)
4. 1 év - Családsegítő – (Kkhalas – utcai szociális munka)
5. 2 év - Hajléktalanokért Alapítvány (Minisztérium - Kőbánya)
6. 2 év – MMSZ Budapest Dél-Budai Központ (Kelenföld – Soros ösztöndíj – int. vez.)
7. 2 év – FSZKI Női Átmeneti Szálló (Bp. József nádor tér – szociális munkás)
8. 2 év – Gyermekjóléti Szolgálat (Kkhalas – iskolai koordinátor, családgondozó, utcai szoc. munkás)
9. 10 év – BKMÖ PFBO Kkhalas  (szociális munkás, foglalkoztatás-szervező, szociális ügyintéző, foglalkoztatás-szervező) 

  Harminc év alatt kétszer voltam munkanélküli.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Látlak!

Nagyításért kattintson a képre!
. 

Aki nem ismerne... I.

A szociális szakmai előmenetelemet nagyban befolyásolta az egyházzal kialakult kapcsolatom.

Megtérésem jelentette kezdetét addigi – világi értékek szerint sikeresnek mondható – pályám, életutam megváltoztatásának. A sok szempontból különböző csoportokkal való foglalkozás választás elé állított. Jól érzékelteti ezt az az év, amikor még edzősködtem egészséges serdülőkkel, de már az új munkahelyemen mozgássérült gyermekeket neveltem (kondukív pedagógia – ahova egyébként jóval kevesebb pénzért mentem dolgozni), és az egyházban  serdülő bibliaórákat tartottam.

A szociális szakmai szféra bármely területén tevékenykedtem, mindig törekedtem megismerni annak minden szegmensét: pl. hajléktalan átmeneti szállón dolgoztam, végigjártam minden létező helyet, ahol megfordultak a kliensek: ingyen konyha, nappali melegedő, közfürdő, köjál, mosoda, információs iroda, ügyfélszolgálat, ruhaosztás, ifjúsági szálló, családok otthona, anyás otthon, védett szálló, teajárat, kórház, orvosi rendelő, éjjeli menedékhely, segélyosztás...

A többi gyakorlati terephelyre csak érintőlegesen kívánok kitérni, volt ahol éveket töltöttem,  volt ahova csak intézménylátogatás céljából mentem. 

- fogyatékosok: Őrbottyán, Gara, Kiskunhalas (MSI)

- szenvedélybetegek: drogambulancia (Budai, OPNI, Jász u-i, Szegedi), kórházi méregtelenítés (1 hét Pomáz), drog rehabilitációs otthonok (Ráckeresztúr, Zsibrik, Dunaharaszti, Komló, Budapest – Kőbánya, ausztriai körút), alkoholbetegek gondozása (Pomáz, Dolina);

- intézetek: kalocsai börtön, fegyház – missziós gyakorlat; Tököl, Aszód (nevelőintézet); IMEI; GYIVI Alföldi, Bokréta; Róbert Krízis osztály; Saját élmény: kecskeméti börtön – köztörvényesek között (jogtalanul);

- telepkultúra – interjúkészítésekkel: Bp: Százados, Juranics, Aszódi, Wekerle, Tisztviselőtelep VIII., Havanna, Pongrácz, MÁV telep, GANZ telep, Dzsumbuj, Tatabánya: Mésztelep, Szeméttelep, Katakombák – köztük Sátánista kultuszhellyel;

- Ormánság – falurombolás (Baranya)

- szociotábor – Zselic (Kovbojok című dokumentumfilm utánkövetése); Ibafa,

- hajléktalanok ellátása: Menhely Alapítvány (összes szolgáltatása - Göncz Kinga), Hajó-éjjeli menedékhely Hajógyári Sziget (4 hónap önkéntesként - Göncz Árpádné látogatása), Anyás otthon (Pesterzsébet), Hajléktalanokért Alapítvány (Minisztérium) Kőbánya, Máltai Szeretetszolgálat, FSZKI (főváros - Iványi Gábor)…

- jelzőrendszeres házigondozás (Óbuda)

- házigondozás Buda XII.

- lakossági szolgáltatás (Buda XI.)

- gyermekvédelem (fővárosi Gyivi, Kkhalasi gyermekjóléti szolgálat, DADA program Tatabánya)

-  Hargita megyei önkéntes képzésre meghívás – tereptanárként, segítőként;

- Csíkszereda – Csíkvacsárcsi - főiskolai ösztöndíj: tehetséggondozó kollégium, általános iskolai oktatás; Élőben láttam több cigány karavánt; szemtanúja voltam, a cserekereskedelemnek székelyek és románok között.

- családsegítés Bp., Tatabánya, Kiskunhalas

- utcai szociális munka Kiskunhalas, Bp., Tatabánya

- pszichiátriai gondozás – Bp. VIII., OPNI, Kiskunhalas,

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Egy lakógyűlés margójára

Egyik lakónk panaszolta, hogy nem tud takarítani, mert egy másik lakótársa, rendszeresen bejár WC-re és nem tudja kitessékelni. Szerinte nem az ő dolga hadakozni vele… Szerintem se. A válasz azonban:

-          Előfordul az ilyesmi…

Ekkor kérte, hogy akkor legalább ne engedjék ki az osztályról fél 8-ig!

-          Azt nem tehetik, mert nem lehet a beteget korlátozni! – hangzott el a főápolónő igaz, de inadekvát válasza. (Megjegyzem, a vizsgálat egyik áldozatáról van szó.)

Erre hozzáfűzte, hogy akkor ne csodálkozzon majd, ha nyakon önti a felmosóvízzel! Az érdekképviseleti fórum új választott tagjaként, további kérdést intézett a főápoló asszonyhoz, mint az érdekképviseleti fórum vezetőjéhez:

-          Miért nem hívták össze a fórumot, és kérdezték meg a betegeket, hogy mit szólunk ahhoz, hogy a vád alá helyezett ápolókat visszavették dolgozni?

Válasz helyett visszakérdezések:  Honnan tudja, ki mondta magának, maga látta?...

Egyre nagyobb a hangzavar, bekiabálások… Az egyik lakó - aki korábban beszámolt neki megvakulásának vélt, vagy valós okáról – hangosan szidni kezdte. Válaszul visszakérdezett:

-          Te is, miért vakultál meg!?

Erre olyan durván lekiabálta a vak beteg a kérdezőt, hogy ki kellett vezetni a teremből. A káromlásában elhangzott jelzőkkel egyébként minket, bloggereket szoktak illetni. Újabb Stockholm-szindrómás beteg, gondoltam magamban, de már nem tudtam vele többet foglalkozni, mert hozzászólásra jelentkezett Dr. Miskolczi József (Dr. Téglás Péter vezető ügyész egyköri helyettese) jogász, akit Bányai Gábor megyei elnök a visszaélések tisztázása végett vetetett föl…

Elmondta, hogy senki, az ítélet meghozataláig bűnösnek nem tekinthető, joga van dolgozni és megilleti az ártatlanság vélelme… Ő két hónapja van az ominózus 7. osztályon, de még nem tapasztalt hasonló szituációt, amiről beszámolt a felszólaló (ti. meztelenül rohangálnak az osztályon a betegek). Megtudhatták még azt is, hogy a visszavett munkatársak nem a hetes osztályon vannak…

-          Akkor megnyugodtam. -  hátrált ki a konfliktusból a felszólaló, és leült.

Bár a jogász úr minden szava igaz, mégsem tudom osztani az álláspontját, mivel az intézmény és a dolgozók vannak a betegekért, nem fordítva! Jelen helyzetben a beteg a kiszolgáltatott, nem a munkavállaló. Igazsága nem áll meg ebben a kontextusban, még akkor sem, ha a munkáltatója, esetleg ezért fizeti. Mert az intézmény összes dolgozójának, - ideértve a megbízással teljesítőket is – a lakókat kell minden egyéni, intézményi, – ne adj’ Isten, politikai - érdek fölé helyezni. Normális esetben ez nem is válhatna szét! Azon egyszerű oknál fogva kell a hangsúlynak helyes irányba (helyre)tolódni, mert mindenki – közvetve, vagy közvetlenül - erre kapott felhatalmazást.

Rossz érzésem támadt. A szituációról P. József felszólalása jutott eszembe, akit én biztattam öngyilkossága előtt pár nappal, hogy mondja el kérését a lakógyűlésen. (Lásd: ITT!)  

Akkor is, és most is az volt az érzésem, hogy a lakógyűlésen a lakók csak mellékszereplők, részei annak a követelménynek, melyet hónapról-hónapra újra ki lehet pipálni.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

A blog válaszol - Sosem adjuk fel!

"Kedves XY! Először is elnézést kérek a tolakodásért, hogy ismerősnek jelöltem, de ha önök azok akik a feljelentést megtették, akkor jó helyen járok. Először is gratulálok  azért a bátor és emberséges kiállásért, amit a betegekért megtettek. Én azért írok önöknek, mert a feleségemmel is egy hasonló aljas dolog történt, a Bp-i Erzsébet kórház krízis osztályán. Röviden: A feleségem bent feküdt és oly mértékben le volt gyógyszerezve, hogy volt eset, hogy engem sem ismert meg. Ezt az állapotát használta ki egy ott dolgozó ápoló. Miután hazajött és tisztult az állapota, kezdetben zavarosan, később már részletesebben kezdte mondani, azt, hogy ott bent ráesett egy ápoló. A feljelentést megtettük, és bizonyítani tudtuk a dolgokat, az ápoló először tagadott, majd a bizonyítékok hatására részleges beismerő vallomást tett. Ennek ellenére a kórház tagadta az esetet, azt állítva: a gyógyszerezés okozta hallucinálásról van szó. Ez 2002-ben történt. Mindent elkövettünk, Újság, Tv, és a nyilvánosság, bizonyíték hiányában a nyomozást megszüntették, de sikerült vádat emelni az ápoló ellen, aki a tárgyalásra nem jelent meg. Az ellene kiadott körözés során előállították, majd állítólag "tévedésből" kiengedték, ezután külföldre távozott. A mai napig nem történt semmi, a nemzetközi kőrözést nem adják ki ellene.
Az ügy során sok embert ismertünk meg, akik hasonlóan jártak, sőt egy ott dolgozó ember elmondta, hogy az ápolók már előre kinézik maguknak, és lefoglalják a beérkező betegeket, akivel aztán leszedált állapotban azt tehetnek amit akarnak. Az eseten máig nem vagyunk túl. Olyan megalázásban volt részünk, a kórház, a rendőrség és a bíróság részéről, hogy soha nem fogjuk feldolgozni. A feleségemet a mai napig kezeli egy privát doktornő. Kérem önöket, hogy tartsanak ki, és ha kell, mi is elmondjuk ország-világ előtt, hogyan gyógyítanak a pszichiátrián, Magyarországon 2010-ben. A vezetők elnézik, eltussolják az igazságot, nehogy őket is felelősségre lehessen vonni. Elnézést, hogy feltartottam, de jólesett elmondani és ezzel igazolást adni ahhoz a bátor lépésre, amit Önök a kollégáival felvállaltak. Szívesen vennénk ha válaszolna,vagy telefonon megkeresne!" 

Teljes név és cím telefonnal megadva.

Köszönjük olvasónknak!

---------------------------------------------------------------------------

Mélyen megrendített az önökkel történt eset, melyet ezúton megköszönünk, hogy megosztotta velünk. Fogadja legmélyebb együttérzésünket!
Biztatása ösztönzőleg hat, a két ápolónővel kapcsolatos gratulációjához csak csatlakozni tudunk.

Isten nem ver bottal… Tapasztalatból tudom, hogy mindenki megkapja a büntetését. Nem feltétlen odaát, vagy itt és most az igazságszolgáltatás által, hanem minden elkövető önmagában hordozza bűnét, annak terhét… Büntetése, - ahogyan mondani szoktam - az, hogy össze van zárva saját magával 24 órán keresztül, s ettől nem szabadul meg soha!

Mindazonáltal hiszem, hogy a szenvedésnek is van, lehet értelme, sőt, nemesebb célra felajánlva átértékelődhet. (lásd: ITT!)
Kívánom, hogy minél előbb túl tudjanak lépni ezen a tragédián, és meghurcoltatáson! 

Protest és Perennis

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Tudás, "Sasóka" módra (Jó, hogy embereket bíznak rá!)

*Egészségügyi szakiskola, első nap, első óra: szimbiózis. Nem jártam oda, de tudom mit jelent. Kedves Tollashátú, tessék utánaolvasni, hátha beugrik valami!

Ja, hogy nincsen középfokú, egészségügyi végzettsége a "szakembernek"?! Hát, pont erről van szó! Ebben az esetben, különösen abszurd módon hangzik a tüntetés szervezése "szakmájáért, hivatásáért"! 

Tanulni sosem késő, kérjen kölcsön egy szakkönyvet, meg fog lepődni, mennyi érdekes dolog van a világban! Például: a fogyatékos ember is ember, és hasonlók. Kérem, ezeket a részeket ne ugorja át,  mint legutóbb!

                             
           Üdvözlettel: Perennis

A bejegyzés előzményei a MÁSOL blogon olvashatóak!

*Képzelt levél egy régi ismerősömhöz. Bármiféle hasonlóság más személyekkel, csak a véletlen műve lehet.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Számvetés II.

 

Kérdezi tőlem egy kolléganő, hogy mit tettem le az asztalra 10 év alatt? Persze a kérdésében benne van a véleménye, hovatartozása, válasza: „Semmit!”

Kicsit elgondolkoztam, tényleg mit is csináltam itt az elmúlt tíz évben. Mit tettem le az asztalra?

Néhány dolgot megemlítek, amit lehet, hogy sokan nem is tudnak az ápolók közül, mivel nem voltak közvetlen tanúi a munkámnak.

-          Zsebpénzosztással kezdtem négy osztályon, hogy megismerjem a betegeket, és az intézményben folyó munkát… Nem volt visszaélés 9 hónap alatt…

-          Az intézmény, valamint az ellátott és gondnoka között létrejött megállapodást elkészítettem, bevezettem (tervezéstől, a megvalósításig);

-          Megszerveztem az előgondozást, elkészítettem hozzá a protokollt. Szoros együttműködést építettem ki az intézmény illetékességi területén (szociális, egészségügyi intézmények, hatóságok, hivatalok, szociális ellátó rendszer, egyházak, civil szervezetek, személyes kapcsolatok…);

-          Az előgondozást négy évig végeztem, folyamatosan tartva a kapcsolatot a várakozókkal a bekerülésig. A várakozó listát folyamatosan figyelemmel kísértem. A soronkívüli bekerülést a jelentkezők állapota, helyzete, rászorultsága határozta meg,  nem más.

-          Aktív tagja voltam a szakmai team-nek;

-          Az 1. és 2. ápolási osztályokon is, a legtöbb beteget sikerült bevonnom a foglalkoztatásba. Bevezettem a rendszeres ülőtornát, vendég lakót hívtam közös éneklésre, zenélésre… Egyéni foglalkoztatásra is volt mód, lehetőség, és igény is, főleg az ágyhoz kötötteknél…

-          Megküzdöttem a foglalkoztatós kollégákkal szembeni általános ellenszenvvel, ellenállással, valamint a személyemet érintő negatív instrukciókkal;

-          A közalkalmazotti tanács elnöke, majd tagjaként lehetőségeimhez, tudásomhoz mérten felelősen képviseltem a munkatársakat, az intézményt és a szociális szakmát;
-  Szakmai tanulmányi út szervezése - Bp. IMEI, Köztemető 301. parcella, OPNI, Dzsumbuj (kivülről); 

-          Új foglalkoztatási formákat vezettem be: Bibliaóra, Vak csoport, Tolókocsisokkal séta, Ülőtorna, Filmklub, Énekkar, Zenehallgatás (klasszikus);

-          Ünnepségek bevezetése, szervezése az intézményben; Nevemhez köthető: Október 23. és Augusztus 20. megünneplése;

-          Az ünnepek eredeti jelentéstartalmának visszaadásában nagy szerepem volt;

-          Kirándulások szervezése (Ópusztaszer 2x, Hollókő);

-          7. osztály lakóival délelőtti sóstói fürdőzés (ez nem lényeges, de egy „nemtudomka” hiányolta részvételemet az ilyen típusú foglalkozáson);
-    Énekkar megalakítása, közös éneklés tanítása (himnuszok, népdalok, hazafias énekek, katonadalok;) 

-          Felkészülés, fellépések az énekkarral: Kulturális Seregszemle, Költészet napja, Jótékonysági Hangverseny, Esélyegyenlőségi nap, Szociális Munka napja, Máris tanya, intézményi ünnepségek... 

-          Részt vettem Budapesten, a közösségi pszichiátriai gondozás képzésen;
-   Egy kolléganő temetésén, - családja kérésére - búcsúbeszédet mondtam (miután a vezetés elhatárolódott a felkéréstől); 

-          Éves beszámolók, foglalkoztatottak értékelésének készítése, intézményi beszámoló és munkaterv értékelése, aláírása;
-  Sikeresen szakvizsgáztam; 

-          Igyekeztem az egyéni érdekeim fölé helyezni hazám, a lakók, a kollégák képviseletét, munkámban pedig a szakmai és etikai szempontokat. Tettem és teszem ezt akkor is, amikor ezért elmarasztalás ér;

Mindenkinek ajánlom, hogy munkájával kapcsolatban készítsen hasonló számvetést! Nem a főnökének, saját magának. Segít az önértékelésben, önbecsülésben és ösztönzőleg hathat. Erre pedig mindannyiunknak igen nagy szüksége van.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net