MINDENKINEK AJÁNLVA

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat.

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült, sápadt szemeket.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretet.

Szenvedtek Ők már eleget,

A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szűk odúkba,

Ne rakjátok Őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat,

Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,

Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek ,

Amíg fölnevelkedtetek.

Fáradtak Ők is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,

Mikor Isten Közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet

Elhívja Őket közületek,

Ti foglaljátok el helyüket,

Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek,

Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Olvasói levél LXXXVIII. - Szakmai alkalmasság

"Minél magasabb valakinek a beosztása, annál nagyobb a felelőssége, de mindenki felelős a munkájáért, saját kompetenciáján, képzettségén belül.

Aki a betegek kiszolgáltatott helyzetével visszaél, azzal gúnyolódik, vagy nekik rosszat kíván, az, végzettségétől, képzettségétől, tanulmányaitól, kapcsolataitól függetlenül nem alkalmas sem erre, sem olyan pályára, ahol emberekkel foglalkoznak.

Találkoztam az intézményben képzetlen ápolókkal is, akiknek a hozzáállása nem hagy(ott) kivetnivalót… Sajnos, némelyiket mégis elküldték…

Tudom, hogy a költségvetési hiány kényszermegoldásokat szül, de mégsem lehet a pályát képzetlen, rosszul képzett, vagy alkalmatlan munkaerővel feltölteni! 

Olyan munkatársakat kell felvenni, akikre a számunkra legkedvesebb embert is rábíznánk!"

Anonim hozzászólásként érkezett. Köszönjük!


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Szocionyisták a Szociális Munkások Napjáról

Ma van a szociális munkások napja… eredetileg. Isten éltessen bennünket!

Persze az adaptálás közben átalakult, s a lényeg elveszett… Kis csúsztatás következtében Magyarországon, - valószínűleg a munka ünnepének téves asszociációjából – Szociális munka napja néven vezették be… Mindegy, mert nálunk így se, úgy se rólunk szól…

Amikor az ünnep hozzánk is elért, új értelmet nyert, és már rutinból új lehetőség nyílt a „csókosok” megjutalmazására…

Egyszer szakmain említettem, hogy személy szerint "sérelmezem", hogy minket nem hívnak meg erre az alkalomra… hiszen akkor három főnek volt ilyen végzettsége, és munkája az intézményben. A főorvosnő helyeselte, s tolmácsolta az ötletet az igazgatónőnek, aki másnap reggel fél nyolckor tájékoztatott minket az alábbiakról: Vegyük tudomásul, hogy a szociális munkások napja,  nem a szociális munkásokról szól! (Akkor még ő is így nevezte!) Hanem a kitüntetettekről, (akik legkevésbé sem szociális munkások), azok családjairól és kollégáiról… 

Tudomásul vettük, bár egyet nem értettünk vele.

Idén is – már hosszú évek óta hagyomány – nálunk rendezték meg a városi ünnepséget. Nem tudom, hogy miért vállalta az igazgatónő a házigazda szerepét, főleg úgy, hogy ott sincs. Nemcsak ő, hanem a többi szakmai vezető sem… se főorvosnő, se főorvos úr (állítólag a házaspár egy halaszthatatlan konferenciára utazott Visegrád Wellness központjába)… még a foglalkoztató csoport vezetője se…

Fölvonult viszont a város újdonsült vezetése, a polgármester, és a négy alpolgármester… Micsoda blamázs!

Idén, az intézmény megyei kitüntetésre terjesztett fel öt dolgozót. Sokak szerint nem kitüntetést, hanem elmarasztalást érdemelnének.  

1. Az intézet taníttatta gyógypedagógus (Senki),
2. a (Senki) férje, jelenleg a 7. osztály ápolója, 
3. Katona Judit, az ominózus 7. osztály főnővére, 
4. a 7. osztály másik ápolója, akinek állítólag sikerült jól „beilleszkednie”

A megyei fenntartó mindenki személyét támogatta… sőt, a vezetés azt az ígéretet kapta, hogy hamarosan felelni fognak a feljelentők, és mindazok, akik az intézmény vezetését támadták. Kicsinálják még azokat is, akikről sejtik, hogy a támadók oldalán álltak… Így gondolkodnak a szocionyisták, a szociális munka napján.

Nekünk csak egy eszközt hagytak… de abban egységesek vagyunk és maradunk.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Kommunikációs és értelmezési zavar

Minap összefutottam, egy régi ismerősömmel, aki tudván, hogy régen a Kőrösin dolgoztam, megkérdezte, hogy ott vagyok e még… Majd részvétéről tanúsított azért a sok rágalomért, amely az intézményünket érte, éri…

Kérdeztem, hogy honnan hallott az ügyről, mire elmondta, hogy a keresztgyereke dolgozott ott, akinek a nevét is említette… Azt mondta neki, „engem is bebörtönözhetnének, vagy elítélhetnének, és ezzel az erővel bárkit, aki ott dolgozik…”

Emlékszem, hogy a 7. osztály főnővére ország-világ előtt elszólta magát, s azt mondta, hogy az biztos, hogy ok nélkül itt senkit sem bántanak az osztályon… Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy okkal nyugodtan bánthatjuk a betegeket!(?) Meggyőződésem, hogy sokan elhiszik azt, hogy egy-két pofon az nem bántás, főleg, ha szerintük „megérdemli” a beteg… Ha ezt figyelembe vesszük, és azt, amit igazgatónő a tüntetés kapcsán a Halas Tv-nek nyilatkozott, hogy a dolgozók veszélyben vannak a lakóktól, akkor nem szabad csodálkoznunk, hogy az emberek félreinformáltak lesznek… Ráadásul, erre még a helyi médiumok is ráerősítenek. 

Azt kérdeztem ismerősömtől, ha a te hozzátartozódat hátulról nyakon vágják, vagy megrángatják, mert lassabban teszi meg a várt dolgot a kelleténél, arról te mit gondolsz? Bántják, vagy nem? A válasza egyértelmű volt.

A történtek megítélése a válaszoló értékrendjétől is függ…

Ha valaki a gyerekét pofonnal is neveli, azt némelyek már bántalmazásnak tartják, sőt még a makarenkói pofont is…

Ha valakinek sűrűbben eljár a keze a kelleténél(?), azért ő még nyugodtan állítja, hogy ő nem bánt senkit, hiszen megérdemelte… Úgy érzi, nem hazudik!

Ha valaki veri a gyerekét rendszeresen, és megkérdezik tőle, hogy igaz-e, akkor azt fogja mondani, hogy ő nem veri, csak a szomszédja, aki rugdossa is… A verés az, amit a másik csinál, ami súlyosabb az ő tetténél, tehát ő vétlen, más szóval ártatlan…

Az, hogy egy-egy történést hogyan látunk, láttatunk, függ attól is, hogy minket hogy neveltek, s azt mi, az idő távlatából, hogyan ítéljük meg… Az is tükröződik véleményünkben, hogy mely szerepünkbe kerülünk egy ilyen helyzetbe: hozzátartozó, segítő, hatóság… Kérdés lehet, hogy az adott kultúrákban, hogyan viszonyulnak a bántalmazáshoz.

A liberális neveltetés szerint nem lehet bántalmazni a gyereket, egy újjal se…

A keresztény kultúrkörbe belefér, sőt helyénvaló az időben, okkal, és mértékkel történő fenyítés…

A cigány kultúrában egymás bántalmazása, egyfajta kommunikációs eszközként is működhet, sőt időnként elvárásként is megjelenik... Belső magánügynek tekintik, az intim szférájukhoz tartozik. (Aki pedig ebbe beleavatkozik, az az összessel találja magát szembe!) Mégsem élik meg verésként, vagy büntetésként. S ha így van, miért számítana bűnnek?

Minden egyes eset vizsgálatakor felül kell helyezkedni látásmódunkon, hogy reálisan tudjuk értékelni a helyzetet, megállapítani a tényeket, hogy megnevezzük a felelősöket.

Sajnos túlnyomórészt, még mindig csak a vezetőkről, dolgozókról folyik a diskurzus. A lényeg felett nem szabadna elsikkadni: mi van a betegekkel… Hogyan kárpótolhatjuk a betegeket, akiket fájdalom, és sérelem ért… Mármint azokat, akik még élnek… Mert az eset óta, váratlanul, két áldozat is elhunyt…

Minden elvesztegetett perc, újabb potenciális áldozatot rejt magába. Beteget, munkatársat egyaránt...

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Szilánkok XI.

„Apropó korrupció! A pályázati pénzből létrehozott kreatív műhely építése a tervezett felére sikeredett, a főápoló asszony elmondása szerint, a megye nem utalta át, csak a felét a pénznek… Lehet, hogy őt is rosszul informálták?”

„A lakók nyaraltatása Balatonon és Sikondán? Hogyan lesznek 36 lakóra 106-an? S csak a lakó fizet, ő is duplán! Az intézményben is fizetik az ellátást, és a Balatonon is? Aztán Sikondán ugyanez megismétlődik? A rengeteg márkás alkohol, mind üdítős számlán… Ez nem korrupt, erkölcstelen?
A gondnokok meg nem mernek szólni, mert jobb a békesség! Persze ők is látják, s ez igaz is, sok lakó otthoni ellátása meg sem közelíti az ittenit!”

„Nemzetközi hírű tekintély a családjával ingyen nyaral, a lakók pénzén!? Évről évre? Hova lesz így a tekintélye? Vagy ezt nem tudják a szakmában? Vagy ő is rászoruló? Havonta egyszer jön pár órára, de a lakókkal közvetlenül foglalkozó munkatársak nem jutnak szupervizióhoz!? Megjegyzem más segítséghez sem! Pár óráért száz ezerrel a zsebébe, kaláccsal az ölében felpakolva hazamenni, vagy magát hazavitetni… Más is kiállna így az intézményért, ahonnan ennyi juttatást kap!

Még publikálna is… igaz a pályázati pénzhez szükséges cikk előre elkészült, utána meg a hozzá szükséges kérdőívezés, az itteni kollégákkal, felső utasításra… Aminek a kérdéseibe benne voltak a válaszai… így aztán teljesen mindegy mi az eredmény, a lényeg, hogy igazolja a feltevést… t.i. az emberek előítéletesek a pszichiátriai és/vagy fogyatékos emberekkel! Mit nem mond!? S ezért valakik fizetnek! Azért biztos, ami biztos, három hétig húzgáljuk a strigulát… Közben nincs foglakoztatás! Mindez a szociológus diplomával is rendelkező igazgatónő irányításával, akinek fogalma sincs arról, mit mivel, miért kell összevetni, így aztán minden adatot összeadunk keresztbe, hosszába és rézsút irányba is… Teljesen mindegy mi az eredmény, mert a dolgozat már kész!”

Olvasóinktól kaptuk. Köszönjük! 


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

HOLDRASZÁLLÁS

1969. július 20-án az amerikai űrhajós, Neil Armstrong a Hold felszínére lépett. „Kis lépés ez az embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – mondta, hiszen az emberiség évezredes álma teljesült azzal, hogy földi halandó egy másik égitest felszínére tehette a lábát. Azt, hogy milyen rendkívüli esemény volt ez, jelzi, hogy világszerte egymilliárdan nézték élőben, a TV képernyőjén keresztül.

Csak kevesen láthatták azt a privát felvételt, ahol Armstrongot egy jóval korábban érkezett cica köszönti. Íme egy képkocka a filmből:

 

  

Egység

"…Kívánom nekik,a szerkesztőknek, mellékszerkesztőknek,C-P-ig hazugoknak, és családjaiknak hogy semmivel sem szenvedjenek többet,ne éljenek át több lelki terrort,csak annyit mint amennyit az előzetesben eltöltött dolgozók és családjaik átéltek,élnek a mai napig.Kevesebb egészséget sem kívánok nekik.Továbbá: éljék át azt amit a dolgozók naponta átélnek/lelki terror alatt dolgoznak miattuk/. Mindenki ismeri: Repül a nehéz kő,ki tudja hol áll meg,kit hogyan....

Dolgozó.”

RSS csatornán érkezett

____________________________________________________

Van amit mindenki egyformán lát, függetlenül attól, hogy melyik oldalon áll: a dolgozók… lelki terror alatt dolgoznak…

Igaz ő azt hiszi miattunk, bár azt ő is elismeri, hogy nem általunk szenvednek el lelki terrort a munkatársak!

Innen már csak egy ugrás a tisztánlátás, és a felismerést követően, annak kimondása!

Igen, elég a vezetőség által naponta gyakorolt lelki terrorból!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net