2010. december 11., szombat

Kézi vezérlés helyett…


Minap azt hallottam, hogy Bányai Gábor elnök úrnak a fejére koppintottak, legfelülről

Az ellene benyújtott panaszt jogosnak találták, és „leszóltak”, hogy vegyen vissza egy kicsit… Mert az azért mégsem járja, hogy független szervezetek vezetőit kioktatjuk, munkájukat elmarasztaljuk, eljárásukat megkérdőjelezzük, illetve ellehetetlenítjük… Ráadásul, épp egy olyan személy teszi ezt, akinek - saját elmondása szerint is - nehezére esik a törvényesség betartása, alkalmazása (lásd: Kimpián Ildikó - JUHAR – felmentése).
Én már rég a fejére koppintottam volna, na nem azért, hogy fájjon neki, hanem azért, hogy a helyes irányba tereljem, ha még lehet. Amíg nem késő…

Szóval a hatóságok teszik a dolgukat, persze, ha hagyják… pontos hatáskörökkel, feladatkörökkel, törvények, rendeletek, szabályok alapján… Vezetőinknek tudni kellene, s hozzá kellene végre szokniuk, hogy már nem működtethetik tovább kézi vezérléssel  az embereket, a dolgokat, az intézményeket. Akkor sem, ha ők így tanulták, s így szokták meg… Változniuk kell… ha erre nem képesek, át kell adni a stafétabotot…
A kisembereknek, akik „naggyá” lettek, meg kell tanulniuk, hogy nem uraskodásra, hanem szolgaságra szegődtek. A nemzetünket, a hazánkat, s a választóikat kell képviselni. Azokat is, akik nem rájuk szavaztak, vagy akik nem szavaz(hat)tak.

Sokáig nem értettük, hogy miért nem történik már változás az intézményünkben… A Ki ellenőrzi az ellenőröket sorozatunkban megpróbáltunk választ adni erre a kérdésre is. Be kell látnunk azonban, hogy szinte semmit sem tudunk… Nagy játszma akaratlan részesei vagyunk, amibe szerencsére nem látunk, nem láthatunk bele… Valószínű, hogy Zuschlag János egy kis kifutófiú a mi „nagyjainkhoz” képest…

A tűzhöz közel állók tanulják meg, hogy nem játszunk a tűzzel! A demokrácia független intézményeit többé nem irányíthatja a pártvezér, a belügyminiszter, az elnökúr. Független hatóságként működnek, egyetlen dolgot kell betartaniuk, a törvényességet.
Vizsgálniuk csak azt kellene, megállnak e az intézkedések, paragrafusok a józan ész, az igazság és Isten parancsa előtt. Ha igen, rendben, ha nem, jelezni és változtatni kell!
Semmi sem maradhat törvényes, ami istentelen…



Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

Nem magamban beszélek…


Régóta vagyok levelezésben Bányai Gábor elnök úrral, igaz ez a kommunikáció nem nevezhető párbeszédnek, inkább csak monológnak.
A leveleim, e-mailjeim – elmondása szerint - nem érkeztek meg a megyéhez. Ezért hosszas egyeztetés után személyes találkozón, hatszemközt kértem bizalmas jellegű meghallgatást, melynek tartalmát – kérésére -, utólag e-mailben is megküldtem neki… Válasz nem érkezett

Hamarosan azonban, legnagyobb meglepetésemre a beszélgetést kiszivárogtatta az elnök úr,  persze egy olyan párttársának, aki szintén nem képes a titoktartásra, sőt dühében, közvetve, meg is fenyegetett…
Ez az én olvasatomban több dolgot jelent, az egyik az, hogy feloldhatom az általam kért titoktartást, mivel azt megszegte… Így nekem, csak magamat kell feloldanom, nem kell engedélyt kérnem ahhoz, annál is inkább, mivel a beszélgetés is egyoldalú volt… A többi dolgot, melyre felnyitotta a szemem, arra nem szeretnék itt kitérni.
Hozzá intézett nyílt levelemre blogunkon (Lásd: Válasz egy fenyegetésre e-mailben megküldve saját címére), melyben tudatom vele, hogy párttársa megfenyegetett, szintén  nem érkezett válasz

A Fidesz etikai bizottságához benyújtott levelemre nem reagált megfelelő formában senki: "Mivel nem vagyok a Fidesz párt tagja, nem áll módjukban kivizsgálni az esetet..."), ellenben a blogon még aznap gúnyolódó válasz érkezett: Etikai vizsgálat? Nem lesz itt semmi!

Korábban több, elnök úrhoz írt segítségkérő levelemben jeleztem, hogy a munkatársak – velem együtt - nagy nyomás alatt dolgoznak évek óta, ami súlyos egészségkárosodáshoz vezet…
Viszont-megkeresés nem érkezett, a panaszlevelek sorra visszakerültek az intézményvezető kezébe, amit újabb retorziók követtek… (Lásd: Ki ellenőrzi az ellenőröket - Közigazgatási hivatal)

Jeleztem ezt úgy is, mint a közalkalmazotti tanács elnöke, majd mint az elnök helyetteseA válasz azonban mégis elmaradt.
A közalkalmazotti tanács üldöztetéséről értesült a megyei önkormányzat is. Kétszer, még a megyei főjegyző úrral, Dr. Ferenczi Istvánnal is beszéltem telefonon, akitől állásfoglalást kértem, mivel nem biztosítják a közalkalmazotti kedvezmény kivételét a tanácstagoknak az intézményünkben… Ezt több hónapos huzavona előzte meg, végül a főjegyző úr második telefonon közölt üzenetét – melyet én tolmácsoltam a vezetőink számára – kénytelenek voltak elfogadni. Tudniillik, a főorvosnő és az igazgatónő nem fogadták el a főjegyző úr (aki már a negyedik jogász volt, aki engem erősített meg!) első telefonos üzenetét, ezért írásban kérték azt… Másodjára telefonon azt üzente a jegyző úr, hogy amennyiben nekik a szóbeli tájékoztatása nem elegendő, úgy kérjék azt írásban tőle, és meg fogják kapni írásban is a válaszát!
Az újabb választásokat követően kezdődött előröl az egész cirkusz… Dr. Martinov Tibor ügyvéd úrnak kellett őket meggyőzni - úgy tudom kellő utánajárást követően - a közalkalmazotti kedvezmény munkáltatóra vonatkozó kiadatási kötelezettségükről...

Segítséget kértem a munkakör önkényes módosításaival és az azt körülövező terrorral kapcsolatban is, de válasz, segítség nem érkezett… Eddig.


Őszintén sajnálom.


U.i.: A gyengébbek kedvéért jegyzem csak meg: a fentiek között nem volt egy feljelentés sem!




Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

2010. december 10., péntek

2010. december 9., csütörtök

A nap képe 4.


Nagyításért kattintson a képre!


. 

(K)ápolók II.


Az alábbi eset a kórházunk ambulanciáján történt. Ismerősöm hívott fel, és megerősített küzdelmünk szükségességéről…

Intézményünk lakóját, L. Zoltánt a 7. osztályról bevitte a mentő, mert cipőfűzővel akarta felkötni magát. Elmondása szerint, azért, mert nem kapta meg a kávéját
A beteget kísérve a mentősök folyamatosan gúnyolódtak vele, és cipőfűzős kísérletén. Ennek, - súlyos alkalmatlanságukról árulkodva - mások előtt is hangot adtak…

Az eseménynek szem és fültanúi voltak ott jelenlévő hozzátartozók is, akik felháborítónak tartják, hogy ilyesmi egyáltalán megeshet… Kifakadva azt kérdezték, hogy: Mi a fenéért nem adták oda neki a kávéját?!
Szintén megdöbbentek a mentősök viselkedésén, s azon, hogy a láthatóan beteg fiút csúfolták, s nevetségessé tették idegenek előtt! Nem csak a fiúnak, hanem nekik is rosszul esett ez a bánásmód, aminek önkéntelenül váltak tanúivá.

Nem értették, hogy engedhetnek betegek közé olyan embereket, akikben egy szemernyi empátia, jóérzés, tapintat sincs.

Nálunk pontosan tudják az ilyen betegek, hogy mit, mikor kapnak, mi az ami jár nekik. Kevés dologhoz ragaszkodnak: cigi, kávé, zsebpénz… Három dolog… Ha ezek közül nem kapják meg valamelyiket, életük azonnal kizökken a megszokott mederből, s a következmény – bár sokszor kiszámítható, mégis – beláthatatlan…

Abba ne menjünk most bele, hogyan fordulhat ez elő, miért nem lehet megelőzni, kezelni, s miért kell mentőt hívni ilyen esetben... Ezek súlyos szakmai, etikai hiányosságokról árulkodnak
Lehet védekezni, lehet mentséget, vagy kifogást keresni…

Egy dologban azért egyet kell értenünk. Nem állíthatja senki, hogy túl sokat kérnek a betegek.
Ha mégis, akkor itt az ideje elgondolkodni, mit keresnek ezen a pályán…

(K)ápolók című korábbi bejegyzésünk megtekinthető: ITT!


Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

2010. december 8., szerda

Megint felkiáltottak: Megvan, ki a cica!

.
Nagyításért kattintson a képre!

              
Sötét szobában  fekete macskát kergetni, s közben mindegyre felkiáltani: "Megvan!"
Ha van igazság, mért kell azt keresni, s ha már keresni kell is, mért nem lehet megtalálni soha?
Fekete macskát keresni kockázatos vállalkozás, amelynek eredményében, magad sem bízol.


Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

Ne félj!


"Az utóbbi napokban egy „kicsit” megdöbbenve és egy „kicsit” értetlenül állok a világ és az emberek dolgai előtt. Pontosabban nem is a világ, hanem a személyes világunk eseményei előtt.
Persze ezt az értetlenséget jó lett volna idéző jelbe tenni, hiszen nem állok értetlenül… mégis… úgy érzem… úgy tűnik.

Olyan érzésem van, mintha az emberek engedve a vélt vagy valós közhangulatnak, kezdenék feladni… feladni mindazt, ami igazán fontos a számukra.

Az emberek egyik fele kezdi feladni, hogy szíve legszentebb és legtisztább érzésére hallgatva felvállalja az irányítást… és megadóan magasba emeli a kezét… vagy vonogatja a vállát… mintha valaki, vagy valami fegyvert szegezne rá…
Míg az emberek egy másik csoportja kétségbe esve szalad fűhöz-fához és várja tőlük a megoldást… megváltást… és újra és újra szembesülnek a ténnyel: becsapták… áltatták őket…

Aztán persze vannak olyanok is (vagy legalábbis olyan tulajdonággal, viselkedési mintával rendelkezők), akik csak állnak… várnak… és várják azt a bizonyos sült galambot… és csendben bizakodnak… rimánkodnak… hátha nem történik semmi rossz… hátha nem lesz rosszabb…

Természetesen egyik felsorolt viselkedés sem rossz. Mindegyiknek meglehet az alapja és mindegyiknek lehet létjogosultsága, de… ha még sem az, amire valóban vágynak... akkor bizony újabb szenvedést alapoznak meg… hiszen szívük… érzéseik ellen tesznek!

Amit Te teszel, az összhangban van-e szíved érzéseivel?

Tudom egyszerűbbnek és kézenfekvőbbnek tűnik ésszel megérteni és megoldani a világ dolgait, de mégis végig kell néznünk életünket és elmélkednünk kell azon, hogy mégis mi motiválja és mozgatja azt.

Csendesedj el… legalább egy pillanatra… és kérdezz... magadtól… magaddal… az életeddel kapcsolatban!" 



Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas