2011. március 12., szombat

Olvasói levél XCV. -
Választható életminőség


„Nap mint nap ezt tapasztalhatjuk!

A legtöbb ember annyira hozzá van szokva a kiszolgáltatottsághoz, a korrupcióhoz, hogy a tiszta, jó szándékot már nem is látják, vagy el sem hiszik! Fásultak.

Pedig, ha egy kicsit odafigyelnének egymásra, segítenének egymáson, sokkal boldogabbak lennének. És bizony a sok nehézség ellenére nem lenne annyi stresszes, beteg ember.
Ne higgye senki, hogy azok, akik másokon áttipornak, másokat kihasználnak, megaláznak, azoknak nyugodt éjszakáik vannak. Nem véletlen, hogy közülük oly sokan alkoholisták, drogfogyasztók, vagy nyugtatókon élők. És persze sajnos azok is, akiket ezek az emberek tönkretesznek… és ezt saját maguk és környezetük hagyja!

Én magam, inkább segítek másokon, nem élek gazdagságban, de nyugodt szívvel fekszem le általában. És nap mint nap nem alkoholra és gyógyszerre költöm a pénzemet.

Lehet választani.”

Olvasónktól kaptuk, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

2011. március 11., péntek

Lelki vakság

 
Egy indiai önkéntes segélyszolgálat indiai munkatársa mondotta:

-   Az emberek nem hálásak a segítségért;
-   Sohasem köszönik meg, amit teszünk;
-   Azt hiszik, valami hátsó szándék vezérel minket;
- Meggyőződésük, hogy nekünk ebből komoly hasznunk származik;

Van, ami sosem változik...


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Kiskunhalas

2011. március 9., szerda

Szilánkok XV. – Mindenkit beperelek közpénzből…

  
„A jogállamban jogunk van becsületes igazgatóhoz!... Jogállamban rendes orvoshoz is joguk van a betegeknek!”

„…Először azt hittem,… hogy egy félre kezelt intézeti beteg nyilatkozik a Halas TV híradójába!
Ha így néz ki egy igazgató, és még azt hiszi okosat is mondott, akkor kíváncsi lennék a rábízott betegek milyen állapotba vannak!...”

Sugárzott a tekintetén, a vérig sértettség, és a kín, hogy nem tudja azonnal megtorolni az Őt ért "támadásokat"… Sok dolgozónak az állásába került, soknak pedig az egészsége ment rá! Most láthatta ország, világ milyen támadóan tud fellépni, alázni, bántani, fenyegetni.”

Az emberjogiak is vizsgálódtak az Intézetbe, saját szemükkel látták a zárt osztályt… a szobát ahová a beteget bezárják. Félnapos beszélgetés a betegekkel igencsak meggyőzte Őket arról, hogy itt nagy gubancok vannak. Látták a szalonnamérést a kantinba, azt, hogy milyen ihatatlan kávét kapnak a betegek. Mesélték melyik ápoló milyen, melyik veri meg a betegeket. Melyik vert meg engem, mármint a beteget, akivel a beszélgetés folyt. Nekik félnap a betegek között elég volt a tisztánlátáshoz. De az Intézet Igazgatójának nem volt ideje, vagy becsületessége ahhoz, hogy rendesen vizsgálódjon.”

„…Jogászok serege közpénzből. Az Intézet jogásza akkor közpénzből, miért szaladgált az elküldött dolgozóhoz. Alkudozni? Miért fizettek neki többet, mint ami járt volna neki? Azért, hogy befogja a száját, ne mesélje el, hogy milyen állapot uralkodik az Intézetben…
Hadjárat az adó forintjainkért, ez valóban az, hadjáratot indítottunk még a hazugság ellen is, hogy tovább ne tudják elcsalni a pénzeket, megrövidíteni a dolgozókat, ne nyaralhassanak az állampolgárok pénzén, ami a beteg emberek ellátására van elkönyvelve… Továbbá nem hagyjuk a betegek verését, megalázását és a dolgozók elmarását. Ezután minden igazságtalanságot már az észrevétel napján szóvá tesszük. Nem tűrjük az igazságtalanságot!...”

„Az előgondozók ketten vannak, azért zárja ki a megvesztegetést, hát én meg azért zárnám ki, mert 1; nem Ők döntenek a betegfelvételről 2; Vannak annyira tisztességesek, hogy nem csinálnának ilyet 3; talán van annyi eszük, hogy véletlen sem kockáztatnák meg!
Nehogy már ebbe az irányba próbálja terelni, mert nagyon ráfázik kedves Ilonka!!!
Nem találkoznak a hozzátartozóval, akkor miért járkáltak egyesek közvetlenül az igazgatói szobában, mielőtt a hozzátartozójuk bekerült volna. Gondolja, a hatóságok nem tudják a listát, hogy kiket kellett megkeresni?! Ne ringassa magát ebbe a hitbe, mert nagyobbat esik, mint ami most kinéz!”

„…nem az intézetet támadjuk, ez nem igaz. Azokat, akik hazug, csalárd módon vezetik az intézményt, és a betegverőkért képesek bármilyen hazugságra, hogy a saját sikkasztásukat leplezzék...

„…10 év alatt, hogy tudtak két házat vásárolni, több milliós beruházással berendezni, autókat venni, medencét építeni, igaz azt az Intézeti dolgozók csinálták. A járdát meg közmunkába a városi közmunkások... ”

„Ha ilyenek az orvosaitok akkor nagy baj lehet a betegek megvédésénél. Az orvos beteg kapcsolat révén az orvosoknak kellett volna szót emelni értük. De sehol nem olvastam, hogy az orvosok a betegeket védenék.

„Az intézetet NEM A MÉDIA járatta le, hanem maguk a vezetők, akik most gyanúsítottakká váltak gazdasági ügyekben, s (nem véletlenül, okkal) eltűrték a lakók bántalmazását, kihasználását.”



Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Kiskunhalas

2011. március 8., kedd

Az intézményi vezetés képviseletében…

   
Elképesztő vádak… – írta a Halasi Tükör…
Rágalomhadjárat… - írja Paprika Tamás a TvHalas újságírója
Állítólagos bűncselekmények... - szintén Paprika Tamás tollából 
Lejárató kampány… - nyilatkozta Bányai Gábor a megyei közgyűlés elnöke
Politikai erők támadása… - nyilatkozta Simon Ilona igazgatónő

A helyi médiumok – bár látszólag szembenálló táborhoz tartoznak – mégis ugyanazon az oldalon állnak, s egy követ fújnak a vezetéssel… Érdekes.

Egyetlen egyszer sem engedték meg maguknak annak feltételezését, hogy a feljelentő ápolók igazat mondanak! Sőt, tisztességesen dolgozók, aggódó hozzátartozók, szakértő orvosok szavahihetőségét rendre megkérdőjelezték, kigúnyolták… Érdekes.

Egyetlen egyszer sem kérdezték meg a másik oldalt… Azokat, akik a betegeket, a terrorban tartott kollégáikat, vagy a segítő szakmát képviselik. Akik egzisztenciájukat kockáztatva kiálltak és vállalták nevüket, arcukat… Akiket az önök által képviselt vezetők és párfogóik nem átalltak alantas eszközökkel, mint például kirúgatással, viszonperrel fenyegetve megfélemlíteni… Nem érdekes?

Blogoldalunk mindent feltárt az igazság kiderítése érdekében, de arra egyetlen cáfolat sem érkezett a vezetés részéről, pedig, mi örültünk volna leginkább annak, ha tévedtünk volna…

Van azonban egy lényeges különbség a két oldal között. S ez nem a pártállás, nem az ideológia, nem a hovatartozás, nem a vallás, nem a képzettség, nem is a kor, hiszen mind különbözünk egymástól. Mi egyet akarunk, az igazságot, szakmaiságot, méltányosságot. Mert mi nem a magunk, hanem a rászorultak érdekében emeljük föl a szavunkat! Míg az önök által támogatott másik oldal, csak saját magáért és az érdekköréért harcol. Ők is egyet akarnak, hasznot. Minél többet, minél kevesebbért…

Nehéz lehet úgy írni, vagy képviselni valamit, hogy nincs önöknek ebben szabadsága… Hogy, maguk sem hiszik el, amit hangoztatnak. Megmondják, mit képviseljenek, mit gondoljanak, mit mondjanak, mit írjanak, vagy éppen miről hallgassanak…
Ráadásul barátaik között van az ellenoldalról több bántalmazó, erőszakoló, vezető, akikkel eddig azonosultak… Ez az igazi kihívás az önök számára… Milyen ember is az, akit képviselek? Milyen ügy az, amit én szolgálok? Érdemes?

Így – bár sajnálatos -, de érthető, hogy miért fújnak egy követ az ellentábor média-képviselőivel akár jobbról, akár balról…
Ez azonban nekünk, már nem érdekes…
Egyben bizonyosak lehetünk. Semmiféle politikai támadásról nincs szó. 
Az igazság kiderítése, s a gondos ápolás elérése nem a politikai pártok asztala. Hálás szívvel nyugtázzuk, hogy mindkét oldal jeles, hiteles képviselői csatlakoztak hozzánk! 

Beszéljünk tehát a lényegről, mert csak erről érdemes... 



Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Kiskunhalas

"Aréna"


„Meghatározható, jól meghatározható politikai erők, politikai játszótérnek tekintik az intézményt, amiben segítségükre vannak olyan csoportok, akiknek a kilétét én most nagyon nehezen tudom meghatározni.

Én azt gondolom, ezeket a játszmákat az arénában kellene lefolytatni. Az olyan helyeken, amire egy jogállamban lehetőség van. Nem pedig egy intézményben, vagy egy intézményi struktúrában.”
 
                                                   (Simon Ilona intézményvezető)


2011. március 7. Halas TV esti híradójának, vágott anyaga: ITT! 


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Kiskunhalas

Egyidejű látogatók száma: 2011. március 8. kedd 08.25 h - 21 fő



"Egy kis látogatottságú honlap. K.Z."

Nagyításért kattintson a képre!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Kiskunhalas

2011. március 6., vasárnap

Nem árt gondolkodni!

.
 


Gondoljuk meg, ki mit ír! Az, hogy az irodasorosok is a szőnyeg szélére fognak állni, mert ott a helyük, nagy tévedés!
Ők csak azt tették, amit a vezetők parancsba adtak nekik!  Ha eljárást indítanak ellenük, az nagy igazságtalanság lenne! Akkor nagyon sok th-s nővért és rengeteg ápolót is meg lehetne gyanúsítani! Tudjuk mindannyian, mire kényszerítettek bennünket, sok ápoló aláírta a betegeknek átadott pénzt, noha nem is látta! Próbálta volna valaki is azt mondani, nem írom alá! Kirúgták volna.
Mindenkit fenyegettek, terrorizáltak, és rá voltunk kényszerítve a hazugságok aláírására! Miért? Nem hiszem, hogy külön ecsetelnem kéne, de mindig azzal jöttek, szabad elmenni, volt akit megfenyegettek, hogy az, aznapi műszakját sem kell ledolgoznia. Az irodasoron sok becsületes ember dolgozik épp úgy, mint az osztályokon, avagy más területeken. A megfélemlítést, a rákényszerítést ismerjük ugyebár!
Mindenki tudta mi folyik, és senki nem lépett addig, amíg valaki nem kezdte el kikaparni a gesztenyét. Arra is sok dolgozó, hogyan reagált? Segített a vezetőknek haragudni rá! Pedig mindnyájan tudtuk, tudjuk az igazságot...