Olvasói levél – Replika … Paprika

„Ha egy újságíró csak összeollózni tud egy cikket, - s azt is hibásan teszi - ráadásul etikátlanul, akkor legalább fizethetne annak, akitől idéz!

Nyilván felületes olvasója a blognak, mert ha nem így lenne, akkor nem írna butaságot!

Pl. a „senkit nem érdekel” kezdetű mondatainál elmondhatná, hogy kivéve U-t, alias Protestet.

T.i. a blogon megtalálhatja azokat az írásait, és korábbi intézményvezetőnek címzett hivatalos leveleit - melyek vsz. a kukába landoltak -, melyben több ízben szót emel nemcsak az intézmény dolgozóiért, hanem konkrétan a 7. osztályon dolgozókért... Vagy amikor szót emel, hogy kezdeményezzen igazgatónő eljárást azon beteg ellen, aki késsel támadt a takarítónőre, folyamatos felügyelet mellett! De az intézményvezető nem indított eljárást, inkább házon belül "elintézte". Ahogyan azokat a szexuális visszaéléseket is sikerült szőnyeg alá söpörni, amelyek évekre visszamenőleg, több dolgozóval összefüggésben is bizonyságot nyertek…

S ha nem hallott volna még arról, hogy U. annak a fiatal nőbetegnek az intézménybe történő  felvételét - előgondozást végző szakemberként - elutasította, aki több kollégát bántalmazott már azóta, sőt utóbb csomókban tépte ki egy kolléga haját... igaz, kartörése miatt magyarázkodhatott a mb. igazgató. Ugyanaz a beteg volt az, akit majdnem halálra vert egy másik lakónk, mert "megcsalta". Ha hallgatnának szakemberekre időnként – pl. U-ra -, elkerülhető lett volna az intézmény hírnevének hírhedtté válása.

A fentiek értelmében tehát, azt kellett volna írnia, hogy „az bezzeg senkit sem érdekel… kivéve Uray Erzsébetet és néhány ápolónőt.”

Tudja, ha a mi szakmánkban úgy dolgoznánk, ahogy ön teszi - felülről utasítva miről írhat, miről nem, azon belül is, hogy miről mit írhat, mit képviselhet, melyik oldalon kell állnia, mit kell elhallgatnia, s mit elferdíteni, hogy az igazságból gazság legyen - akkor bizony sok ember halálát, kárát okoznánk... Mert itt a hozzáértés hiánya kedves P. úr emberéleteket követel…

Ezért védi a vezetést, vagy a verőembereket a betegekkel és szakmaisággal, és az alapvető normákkal szemben? Mert maga azokat az embereket tartja normális felének a társadalomnak, akik a betegeket bolondoknak hívják! Igaz, ha azt tudom, hogy hazánkban minden a fejetetejére állt, akkor könnyebben megértjük önt is. Bár, - ahogy többször olvastuk már U. E-től – nem értünk önnel egyet.

Ha igaza van, akkor viszont a „bolond” firkász és a „bolond” verő is egy tőről fakad… Így már érthető, hogy miért azokért áll ki, s miért azok rokonszenvesek önnek, akik a betegeket verik, veszélyeztetik, és aljas módon kihasználják, visszaélnek a kiszolgáltatottságukkal és a korlátozottságukkal. Hiszen mindenki, a magához hasonlóval érzi jól magát…

Azt meg végképp nem értem, hogy miért zavarja az önt, ha egy szakember pályázik a vezetői állásra, s miért nem zavarta, zavarja, ha ezt nem szakemberek teszik, vagy tették eddig? Nem kell válaszolnia, mert már megtette…

Azért én az ön helyében, megkérdezném a pszichológusomat erről! Tudja, valakiknek az ilyen szintű lekezelése, általában érintettségre vall…”

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Megalázás, terror, megfélemlítés

Én is átéltem a munkahelyi megaláztatást, nyugtatókkal kellett bejárnom dolgozni és ott volt az igazgató fő ütőkártyája: „nem kötelező itt dolgozni, el lehet menni!"

"– Mit lehet csinálni, ha valakinek sértik az emberi méltóságát – gondolok arra, hogy pl. minősíthetetlen hangnemben beszélnek vele. Hogyan lehet ezt bizonyítani? Vegyük föl rejtett kamerával, vagy mikrofonnal?

– Igen, ez jó. Az adatkezelésnek célhoz kötöttnek kell lennie.  Hogyha egy ember azt szeretné bizonyítani, hogy megalázó módon bántak vele, akkor azt gondolom, hogy ennek a tételnek a bizonyításához egy titkos hangfelvétel készítése, legális jogi lehetőség. Tehát ha valaki felveszi azt, hogy ővele megalázó módon bántak, majd ebből jogi történet lesz, hogy ő milyen alapon vette ezt fel, és őt ezért meg akarják hurcolni, ilyen esetekben például nagyon szívesen tudunk segíteni.”

Nekem is furcsa, hogy diktafonnal kell járkálni, de úgy tűnik, nincs más járható út (a szakszervezet lófüttyöt ér). És ha a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) elnöke ezt mondja, akkor jogilag sincs félnivalónk. De azért kell ehhez bátorság, rendesen.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem a főnök a főnök, hanem a helyettese, és még egy kolléga, aki a kedvence. 

Kinevezett vezető bizonytalan, határozatlan, döntésképtelen, fél a konfrontációtól.

Mi következik ezek után? Szájon vágja a dolgozót a vezető??

Túl sok amit megengednek maguknak, egészséges embereket tesznek tönkre, büntetlenül.

Szigorúan tilos birkaként tűrni és leginkább elmenekülni!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Mosom kezeimet... mindhiába

Tegnap a megbízott igazgató bejelentést tett, miszerint ő marad december 31-ig a megbízott igazgató.

Magyarázatul hozzáfűzte, hogy a benyújtott pályázatokat nem találták jónak, ezért, majd a kormányhivatal az átvételt követően újra dönt a pályáztatásról.

Hm?

A hír, több ponton sántít, még ha igaz lesz is… Mert nálunk tudjuk, bármi megtörténhet.

Hivatalos értesítést kaptam a héten, a meghallgatás időpontjáról, az igazgatói állásra kiírt pályázat ügyében.

Bányai Gábor és Vincze István mb. igazgató, milyen alapon hint el olyan információkat, melyeket hivatalosan nem erősítettek meg?

Nem tetszettek a benyújtott pályázatok? Kinek, és milyen szempontok alapján? S miért, ők értesülnek erről elsőként? Hogy az én pályázatom nem tetszett mindenkinek, azon nem csodálkozom, mivel alapjaiban kívánok változtatni az eddigi felálláson, hozzáálláson és működésen.

Hárman nyújtottunk be pályázatot. Két szakember és egy laikus – a jelenlegi megbízott igazgató -, aki viszont nem felel meg a pályázati kiírásban foglaltaknak. Csakúgy történik ez is, mint tizen évvel ezelőtt… Ennek ellenére, a nem tetszett pályázat nem szakember benyújtóját, megerősítik megbízott igazgatói státuszában? Milyen ismerős ez is, hiszen épp lemondása előtt – pályáztatás nélkül - hosszabbították meg 5 évre, a botrányoktól elhíresült intézmény igazgató asszonyának kinevezését...

Az elégedetlenek mindig is az információ birtoklását tekintették felemelkedésük zálogának. Ezért tudott ilyen remek besúgórendszer kiépülni kishazánkban.

Idő előtt – hatalmunk fitogtatása céljából – elsütni meg nem erősített információkat, nagy hiányosságról árulkodik, de ebbe most ne menjünk bele. Ráadásul ez a bejelentés nem az információáramlás biztosításáról szól, - amivel az intézményünk sohasem dicsekedhetett, – hanem az információkkal történő visszaélésről.

Kinek az érdeke mindez? Kik járnak jól a helyzet fenntartásával?

(Ha kicsit belegondolnak, megkapják a válaszokat.)

Mosom kezeimet? Mentjük, ami menthető? Időhúzás, elévülés? Kihátrálás a felelősségre vonás alól?

Elárulok egy titkot, Pilátus, - a közmondással és a közhiedelemmel ellentétben - nem véletlenül került a Credóba. Nem volt ártatlan, se ártalmatlan. Bár óvva intették, hogy  tartsa távol magát ettől az ügytől, nem fogadta meg a tanácsot. Fontosabb volt neki az igazságnál, hogy megmaradjon a hatalma. Neki kellett a törvénytelenséget jogszerűsítenie! Hiszen a zsidók a saját vallási törvényeiket is megszegték ezzel, Pilátus pedig az ártatlannak vélt és talált embert szolgáltatta ki igaztalanul a kereszthalálra…

Adnék egy jó tanácsot azoknak, akik mossák kezeiket… Azoknak, akik ártatlanokat hagynak keresztre feszíteni... Tartsák magukat távol a törvénytelenségtől és a törvénytelenektől!

A véreskezű gnómoknak már nem adok tanácsot… nekik késő…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Megdöbbentő!!

Nekünk Pirtóiaknak mélységesen megdöbbentő, hogy a polgármester irtózatosan megverte a leány testvérét, aki a polgármesteri hivatal alkalmazottja. Csúnyán elbánt vele, összetörte az orrát, és fojtogatta. 
Kérdésem, milyen alapon verte meg, mint rokont, vagy mint alkalmazottat? Itt a polgármesteri hivatalban mindenki tudja, az alkalmazottak családtagjai és barátai. Ki lesz a következő, akivel ilyen csúnyán elfog bánni? Egy polgármesternek ezekhez is joga van? Miért nem jelentette fel a testvére? Miért nem jelentette az ellátó orvos, akinek talán hivatalból jelentenie kellett volna? Kérdésem sok van, várom a válaszokat!

Olvasónktól kaptuk, nagyon köszönjük!

600.000 a tiltások ellenére!

A veszedelem eztán jön, ha nem is látják még !

Mint mostanában oly sokszor, ismét szembekerültünk egy irománnyal arról, hogy nem történt semmi! Ebben az esetben már odáig jutott a cikk tisztelt szerzője, hogy opusként emlegeti az igenis megtörtént, nagyon szomorú eseményről szóló írásokat! A műfaji meghatározással kapcsolatban az jutott eszembe, hogy vagy nagyon boldog, hogy ismer ilyen szót, (a jelentését nem tudja,) vagy fogalma nincs arról, hogy mi is történt. Az utóbbi tűnik valószínűbbnek. Elmondták neki, hogy mit várnak tőle, és erre az opusra tellett. Ez is valami, de egy újságíró tollából szánalmas! Ez az, amikor rendelésre kell írni!

A szenvedő alanyai vagyunk ezeknek az egyre elkeserítőbb, kiábrándítóbb eseményeknek! Néha már azt mondjuk, hogy feladjuk! Lehet, hogy ezeknek az irományoknak az a feladata, hogy ismét megerősödjünk és azt mondjuk, hogy mindent lehet, csak némán szemlélni nem!? Én is elolvastam a fent említett opust egyszer, kétszer, majd többször is, de csak odáig jutottam, hogy újabb esemény borzolhatja a kedélyeket! Itt nem csak szemem akadt el, hanem a lélegzetem is!  Gondolataimban a borzongást a hullámvasúttal társítottam. Ott még sikítani is lehet! De itt csak a lelkem sikított némán! Nekem nem a kedélyemet borzolja, engem ez a hír mélységesen lesújt!

Majd csak, úgy írja le, mintha az időjárásról tájékoztatna bennünket, hogy az intézmény azért került címlapra, mert volt olyan, aki hangot mert adni (szolgálati út betartása után) véleményének, hogy milyen iszonyatosan kiszolgáltatottak (megvertek, stb...) a lakóink.

Felháborítónak tartja a tisztelt újságíró, hogy az is kiderült, sőt durva vádnak nevezi, hogy lakóinkkal vizeletet itattak tea helyett az ápolók! Pontosítsunk, nem az ápolók, csak egyes ápolók! Nagy különbség! Sőt odáig merészkedik, hogy azt mondja, írja, kevesellték a népszerűséget, a figyelmet a jelentők! Ha igaz (ami valószínűleg megtörtént), akkor a lakók már az első adag teát sem kérték volna!

Írja továbbá - csak úgy szabadon az író után, nem szó szerint idézem -, hogy a Bírósági tárgyaláson bizonyára ki lesznek vesézve a szexuális vádak, egyebek. Hát már ez csak így működik, egy tárgyaláson vesézgetünk, vesézgetünk... Az viszont, bizonyosan nem poén! Kérdezem, mi volt eddig poén? Tehát, ami nem poén - itt ír egy csomó nevet kezdőbetűvel jelölve - a személyiségi jogok pere, már majdnem 10 cm magas az ügyirat... na, ott aztán lesz ám fejek porba hullása!

Felhívom szíves figyelmét, hogy a lakók ügyének bírósági anyaga már közel 10 kg (vagy több).

Ha én lettem volna, de nem én voltam, akkor úgy csináltam volna, hogy legyen vége a tárgyalásoknak! Ha megvolt az ítélet kihirdetése és bebizonyosodott a jelentők hazugsága - de csak akkor - indítottam volna a pert, az én nagyon súlyos bántódásom ügyében!

Arról még nem is írtam, hogy nem U volt aki kirobbantotta az önök által botránynak titulált eseményeket. De ezt már szinte mindenhol leírták, elmondták, ha eddig nem értették meg, nem is fogják!

A tisztelt újságíró esélyt sem ad az igazságszolgáltatás döntésének! Minősíti a jelentőket, elbagatellizálja az eseményeket. Ön szerint egyedül ami nem poén, már tudjuk, a 10 cm magas ügyirat tartalma!

Én mindenkit tisztelek - előre köszönök bent a munkahelyen és az utcán is - de mégsem mindenkit szívből, igazán. Aki egy halálesetre azt írja, hogy borzolhatja a kedélyeket, döntse el a fenti mondatból, hogy hova tartozik. Így hátha nem lesz vaskosabb a 10 cm magas ügyirat.

Újságíró létére pellengérezi a pályázatokat? Tudomásom szerint a pályázat ügyében egy bizottság hivatott dönteni. Ön ennek tükrében etikusnak tartja, hogy ily módon - mintha a bizottságnak üzenne - foglalkozik a pályázatokkal? A "Cica blogger" én vagyok, nem U! Sajnos már bánom, hogy nem pályáztam, de nincs szakvizsgám. Utólag tudtam meg, hogy nem is kell, ráér évek múlva is. Most már mindegy. 

Még egy gondolat, igen az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, de csak az ítélet kihirdetéséig! Addig bízzuk a bíróságra!

Az ítélet kihirdetése után kötelező lesz önkritikát gyakorolni, kinek - kinek beosztása szerint.

.