2012. június 12., kedd

Kemikáliák helyett…


„Az elmebetegügy jelen kérdései Magyarországon” című, 1947. június 7-8-án megrendezett ankét részeként előadást tartott a magyar pszichiátria híres humanistája. Dr. Hollós István, a „Lipót” (később Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) korábbi igazgatója is előadásában a következőkről ejtett szót:

„Második feladatunk, hogy az intézeti rendszerről más rendszerre térjünk át.
Az elmebeteg gondozás történetének van egy fejezete, amely erre a rendszerre világosan rámutat: ez a családi ápolás.

A családi ápolást nem orvosok találták ki, hanem az elmebetegek ösztöne teremtette meg.

Élt Kr. után a 6-ik században Írországban egy király, aki Dymphna nevű leányát szerelmével üldözte. A királyleány elmenekült, de atyja mindenhova követte. A leány megőrült és a mai Gheel helyén meghalt. A  környékbeli elmebetegek az őrült királyleány sírjára zarándokoltak, ahol a betegek hosszabb-rövidebb idő után meggyógyultak, amiért Dymphnát szentté avatták. A Gheelbe zarándokló betegeket a helység családjai befogadták, akiknél azok hosszabb-rövidebb ideig megmaradtak. Így lett Gheel elmebetegek családi ápolásának ősi telepe. …

Gheel igazolja, hogy nincs szükség nagy elmeintézetekre, ahova a betegeket tömegében helyezik el. Gheelben 2000 elmebeteg él a 20.000 lakosú város családjainál. Csak egy kis zárt osztály, az Inlermerie, szolgál 100 férőhellyel oly betegeknek, akik átmenetileg nyugtalanok vagy más okból elkülönítésre szorulnak. Így a 2000 betegnek legfeljebb 5 százaléka kerül átmenetileg zárt osztályra. A 2000 beteg legtöbbje dolgozik, a tehetetlen is valamiképp hasznos a házban, vagy a család távollétében a gyermekekre felügyel. Ön-vagy közveszélye cseleket nem fordul elő. … A zárt intézetekkel sokkal szomorúbb a statisztikájuk. De ott is az volt a tapasztalatom, hogy amint a régi zárt rendszerből a nyitottabba tértünk át, a szerencsétlenségek száma jelentékenyen csökkent.”

Hollós István szavai a pszichiátriai kezeltekhez való hozzáállásról legalábbis elgondolkodtatóak.

Egy olyan hely, ahol a mentálisan zavart embereket biztonság és nyugalom veszi körül, ahol nem háborgatják őket, ahol megfelelően táplálkoznak és eleget alszanak, teljes orvosi kivizsgálásban részesülnek, meghallgatják őket és olyan tevékenységeket végezhetnek, ami javítja önbecsülésüket, sokkal többet tehet ezekért az emberekért, mint napjaink elsősorban kemikáliákra épülő pszichiátriai kezelései.”

Forrás: ELMEEGÉSZSÉGÜGY: A pszichiátriai kezelések alternatívái


Javasolt irodalom (szakdolgozóknak kötelező olvasmány): Hollós István: Búcsúm a Sárga Háztól


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. június 11., hétfő

Fahiány, oxigénhiány… depresszió


A fairtásnak, a zöld terület csökkentésének nem csak hangulatkárosító hatása van, hanem közvetlen okozója lehet a depressziónak, a betegség elhatalmasodásának… Így, a pszcihiátriai otthonban történt - hetekig tartó – fakitermelés, komoly szakmai hiba is volt, mint megtudtam egy természetgyógyász előadásából…

Hallhattuk, hogy manapság a betegségek egyik fő okozója a jódhiányon kívül, - ami a vízfogyasztás radikális csökkenésével magyarázható – az oxigénhiány… Ennek egyik következménye a depresszió kialakulása és elhatalmasodásaAz intézmény fáinak kivágatását, tehát nem lehet egyszerűen adakozás-nem adakozás kérdésében vizsgálni, illetve megmagyarázni. Talán emlékeznek még a nyomozás bűncselekmény hiányában történő megszüntetésére, melyben a vezetés, - mint azt megtudtuk a tanúvallomásokból - nagylelkűen felajánlotta az intézmény fáit egy vállalkozónak, cserébe a kivágatásért és elszállításért! Bizony ez az „adományozás” mások életébe kerülhet(ett)… Tehát, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy létkérdés

A fák által kibocsájtott oxigén igen is szerves része, feltétele a beteg emberek gyógyulásának, ahogyan mindannyiunk egészségmegőrzésének.

Kéretik újragondolni az álláspontokat!

Emlékezető: ITT!  


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. június 8., péntek

Áldatlan áldott állapot…

 
Megesett… Nem véletlen.

Az intézmény jövőjének meghatározása tekintetében, a szakmai szempontok mellett a munkahelyi morálnak és az erkölcsnek kellene érvényesülnie. Ehhez ilyen vezető személy(ek) támogatása, kiválasztása szükséges. Úgy tűnik azonban, ezt ma valami „felsőbb koncepció” elve szándékosan akadályozza… Olyan emberek kinevezését kellene támogatni, akik példát mutathatnak azoknak is, akiknek erre a családjukban, környezetükben nem volt megfelelő minta…

Ha azonban mindezeknek híján vagyunk, vagy ezt a szempontot nem helyezzük előtérbe, akkor a következmények sem maradnak el… Ez pedig családi életek tönkretételét, gyerekek csonka családban való felnövekedését, súlyos mentális-, valamint egészségkárosodást, és bizony anyagi ellehetetlenülést is jelent… Sajnos ez a statisztika nálunk nagyon rossz mutatókkal bír. Valaki egyszer találóan azt mondta, hogy ki kellene rakni az intézmény bejáratához, a Vigyázat! Családveszély feliratú táblát!

Egy segítőtől, ez az identitás nemcsak idegen, hanem elfogadhatatlan… Ezt hozta magával a szabadelvű gondolkodás, amivel pedig épp a szabadság ellenkezőjét érik el. Lásd még: ITT!

Ha olyan lennék, mint ők, akár örülhetnék is… vagy legalább kárörvendenék… De semmi ilyen nincs bennem… egy buta kislány tönkreteszi életét, másokét, és a saját gyermekéjét is… Mert hozta, amit hozott, látta, amit látott, követte, akiket nagyra tartott… Ha cinikus lennék, azt mondanám, hogy legalább van gyakorlata a babysitterkedésben, s ha irigykednék, akkor azt, hogy neki legalább lehet gyereke… Mégis, inkább sajnálkozom és aggódok…

Amikor én a szakmát tanultam, még az ilyen embereket eltanácsolták a pályáról, hiszen hogyan lehet az segítő, aki családokat tönkretesz… Sőt, nemcsak az én hivatásomban volt ez gyakorlat, hanem máshol is… A rendvédelmi szerveknél például behívta a delikvenst a parancsnok, s megmosta a fejét… szakítania kellett a harmadikkal, aki feldúlta a család életét… Ha nem tette, nem maradt következmények nélkül… De általában megtette, és nem a fenyegetés miatt, hanem a józan belátás következtében…

Ma már híján vagyunk az ilyen vezetőknek, akik behívják és elmondják, netán megkövetelik… S ha behívná is, mit mondana? Ne kövesse el azt a hibát, melyet ő maga is elkövet? Megtilthatja azt, amit ő is, elődje is elkövetett? Amit felénk, korábban jutalmazással „büntettek”?  Ahogy a médiában is csak az lehet sztár, aki gáz…

Ez a morál mindenkit tönkretesz… Nem cél már ennek a megakadályozása, sőt lassan meggyőződésem, hogy szándékos demoralizálás folyik, aminek a célja hosszútávon az emberek, a megtartó kapcsolatok tönkretétele, családok szétzúzása, hogy ezáltal még kiszolgáltatottabbá váljanak az emberek.

Gondolkodni kellene, mielőtt cselekszünk, vagy teret engedünk az ösztöneinknek… S ha gondolkodtunk, hát lépnünk kellene… A vezetőknek pedig el kellene gondolkozni azon, hogyan lehet megelőzni a jövőben az ilyen tragédiákat, és bizony lépéseket kell tenniük a megelőzés érdekében… Mert a tragédiák újabb tragédiákat szülhetnek.

Egy dolog még idekívánkozik… A hűtlenségen nincs áldás, erről mindenki meggyőződhet(ett)… ahogy a csaláson, hazugságon és jogtalan előnyszerzésen sem
Nyíltan, nyeglén és hetykén vállalni a paráznaságot és házasságtörést, a házas felek munkahelyén, nemcsak infantilizmusról, hanem határtalan pimaszságról árulkodik…
Még egy ok, hogy elgondolkozzon a fiatal kolléganő, nem beszélve a házas, több gyermekes férfiről, aki ezt eddig elmulasztotta…

Mert erre az áldott állapotra mondhatjuk, hogy terhes

Áldatlan ez az állapot… Szerintem tarthatatlan.

Lásd még: ITT! és ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. június 6., szerda

Hamis a hamis vád III.

Előzmény: Hamis a hamis vád I.
                Hamis a hamis vád II.

Zavar a köbön

Mi lehet a fejekben, a szívekben, a lelkekben? Sok esemény szolgál tanulságul, ami a blogunk hasábjain megjelent már…
Szomorúan szembesültünk azzal a ténnyel, hogy kiket is alkalmaz a közszféra a segítő szakmákban (is). Hogy milyen mély indulatok lappangnak az emberekben, melyekről eddig talán ők maguk sem tudtak. Hogy  ogyHoggy mivé válnak az emberek az intézményi terror következtében… Mindenképpen hasznos tapasztalatokat szerezhettünk, még akkor is, ha ezek többségében negatívak voltak.

Van, ami azonban minden eddigi képzeletünket felülmúlja…

Mindannyian követünk el hibákat, bűnöket, kisebbeket, nagyobbakat… majd’ minden esetben félünk, hogy lelepleződünk… Erre ma már egy „iparág” épült: politikusok, vezetők, pénzemberek, potenciális jelöltek titkait kifürkészve a kezükben tartanak embereket, hogy bábként rángatva elérhessék alantas céljaikat…
Van úgy, hogy ez kiderül, s van úgy, hogy bár bebizonyosodik, de aztán mégis megússzuk valahogy…
Ilyenkor a hétköznapi ember – szándékosan nem a normálist használom, - fellélegzik, hálát ad és fogadkozik, hogy soha többet nem követ el törvénytelenséget!  Persze aztán újra megtörténik, mert az ember nem bújhat ki a saját bőréből…
Van, aki viszont az ellenkezőjét teszi… Ő nem a „hétköznapi” ember: tudom, hogy elkövettem, de nem érdekel, bosszút forralok és támadok… Érthetetlen… Nem hogy örülne, hogy megmenekült, hogy megúszta, hogy lezárták… Nem. Ő, az indulatainak, haragjának teret adva, s az ostobák tanácsára hallgatva, feljelentést tesz! Mert, bizonyosan nem magától szorgalmazta a feljelentést, hiszen melyik rászoruló venne ezek után a nyakába, egy újabb vizsgálatot, nyomozást és ügyészi, bírósági eljárást? Ráadásul úgy, hogy kockáztatja újabb tanúk bevonását, akik megint csak az ő bűnösségét igazolnák… Ilyet, véleményem szerint, egy ember sem tesz önszántából… Láthatjuk, hogy milyen nagy a zavar…
Mindezt akkor érthetjük meg, ha újabb kérdést teszünk fel:
Lehet, hogy ezért igyekeztek olyan gyorsan lezárni az ügyemet? Hogy a döntést, (elfogadom-e a megrovást, vagy sem) azért kellett azonnal kikényszeríteni belőlem, hogy nehogy jogos panasszal éljek, továbbvíve az ügyet, hogy nyilvánvalóvá váljon az igazság, és a gazság?

Támad, annak ellenére, hogy tudja mit követett el, és hogy mi az igazság… mi is tudjuk…

Kastyják János ügyvéd urat csak a hozzá hasonlók érthetik meg… Rendőrtisztként, - mondják - jó szakember volt… (Nem véletlen, hiszen az én pótapám volt a mentora!) Hivatása volt a bűnüldözés, a bűnözők kézre kerítése… Aztán rendőrkapitány lett, s már nem szolgálhatta maradéktalanul az igazságszolgáltatást… Gergényi-Pintér idejében jogtalanul menesztették a kapitányság éléről. Biztonsági cége lett; ami rendjén is van, ha a védelmet szolgálja, nem a támadást… Közben, a Rotary klub tagjaként rendre jótékonykodásban tűnik fel… Pályát módosított: ügyvédként, a bűnözők védelmezője lett… Ez bizony már meghasonlás… kivéve, ha a rendőri pálya választásánál nem a hivatástudat, hanem a garantált előnyök és az előmeneteli lehetőség motiválta…
Bűnüldözőből bűnpártoló… Ez már önmagában is sokkoló, de ő itt nem áll meg… ártatlanok, becsületesek támadója lesz, pedig ő is ismeri az igazságot… sőt, ha valaki tudja, hogy mi történt a színfalak mögött, akkor ő pontosan tudja… De ez őt már nem érdekli…
 
Mégis elgondolkodtató… Ennyire félnek a becsületes emberektől? Pedig nem tőlünk kell félniük, hanem saját maguktól… Attól a változástól, melyet már észre sem vesznek magukon…

Remélem, e rövid gondolatébresztéssel segítettem figyelmüket a valós problémára irányítani, s még nem késő ezt a folyamatot megállítani és helyes irányba téríteni… Mert félő, ha ez így marad, menthetetlenek lesznek… Ezt pedig kinek lenne jó? Szerintem senkinek…

Ha belegondolok… micsoda veszteség… akár állhatnánk egy oldalon is, hiszen milyen nagy szükség lenne ilyen agilis emberekre az igazság oldalán… Igaz, nem a jog, hanem az igazság eszközeivel…


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. június 2., szombat

Hamis a hamis vád II.


Lebukás után feljebb bukás

S. István, Simon Ilona férje, továbbra is a kiskunhalasi Polgármesteri Hivatal Népjóléti Irodájának a vezetője… immár osztályvezető. Vizsgálat nem indult, sem belső, sem külső, sem etikai vizsgálat…

Simon Ilona lemondott az igazgatói székéről, de az általa megjelölt fejlesztő pedagógusi munkakörét a mai napig nem vette föl… Magas jövedelmét viszont továbbra is felveszi, bár senki sem tudja, hogy miért… Újra beiskoláztatta magát – természetesen közpénzből -, így reménység szerint megszerezheti végre szakirányú felsőfokú végzettségét, amit sokan, oly sokszor megkifogásoltak már. Továbbra is tagja a – Kohout Zoltán újságíró szerint - magas erkölcsiségű kiskunhalasi Rotary Klubnak, Kastyják János ügyvéd úrral együtt.

F. Gyöngyinek jól a szájába rághatták a szavakat, hogy azt se tudta megnevezni ki a munkáltatója, aki aláírja a munkáltatói jövedelemigazolásait… Sőt, a munkaügyes helyettesét sem tudta megnevezni…
Ő továbbra is főnővér, immár diplomás bérrel… Igaz, saját elmondása szerint novembertől márciusig (ugyanis ekkor szüntette meg S. István határozatban a támogatását), a törvényi kritériumok szerint, nem volt már rászorult a szociális támogatásra, ennek ellenére valószínűleg „elfogadta” azt. A jogosulatlanul felvett segély visszafizetéséről (4-5 hónap) nem szólnak az iratok (sem). Ezzel, mellesleg maga cáfolta meg a vád hamisságát - jogosulatlanul – pénzbeli, illetve természetbeni előnyökhöz jussanak”! Az első rendőrségi vallomásában még nem tudta, hogy elkövette-e a bűncselekményt, vagy sem, de az ellenem tett feljelentésben már azt írta, hogy természetesen tagadta a bűncselekményt…
Tudjuk, hogy a memória lehet szelektív, de ellentmondásos is?

F. Istvánné maga cáfolta meg igazgató asszony azon határozott állítását, miszerint „Tőlem soha nem kért senki munkáltatói igazolást”, azzal, hogy azt állította, „2010-ben kértem az igazgatónőtől jövedelemigazolást”. Ezzel immár két tanú is akadt igazgató asszony ellenében. Neki nem tanácsoltak amnéziát… így, ő nyilvánvalóan hamis tanúvallomást is tett…
F. Istvánné esetét nem tudom értelmezni… tagad, majd lelepleződik, visszafizetésre kötelezik, majd mégse, megegyeznek, kiegyeznek bocsánatkéréssel? Felfüggesztik, de meddig is?
Egy bizonyos, nem régen esküt tett a munkahelyén, mivel ezek után érdemesnek tartotta a Kormányhivatal, hogy közalkalmazottból, kormánytisztviselővé léptesse elő, gondolom az ezzel járó fizetésemeléssel és egyéb juttatásokkal együtt jutalmazva… Reméljük, hogy az esetből tanulva, nem felejti el visszavonni a munkahelyi ingyenes ékeztetését, hiszen már nem rászoruló többé...

Döbbenetes, hogy ugyanaz a büntetése annak, aki elkövette a bűncselekményt, mint azoknak, akik becsületességüknek köszönhetően kaptak megrovást?

Az üzenet, mindenki számára érthető… igaz, nem értünk vele egyet, nem fogadjuk el, ahogy a többiekét sem…

Apropó, a kormánytisztviselői tisztség betöltéséhez nem kell tiszta erkölcsi bizonyítvány? Vagy errefele elég egy bocsánatkérés, s máris tiszta lappal indulhatok?

Bocsánat…


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. június 1., péntek

Hamis a hamis vád I.


A tények

Előzmény: ITT!

Mint korábban írtam, nem volt lehetőségem a gyanúsításom, majd rabosításom és végül a megrovásban részesítésem kapcsán keletkezett iratanyagba betekinteni…
Így, utólag kértem annak postázását… Áttekintve a vizsgálat dokumentációját megdöbbentem, ugyanakkor visszaigazolta korábbi sejtéseimet…

Íme, a tények:

  1. Dr. Téglás Péter vezető ügyész úrhoz küldött e-mailem, amire ellenem a hamis vádat alapozta Dr. Kastyják János ügyvéd úr és F. Gyöngyi:

„Névtelen bejelentést kívánok továbbítani, miszerint S. Ilona, a Kőrösi úti otthon igazgatója, hamis adatokkal jövedelemigazolásokat bocsát ki, kiváltságos beosztottainak, évek óta.
A jövedelemigazolásokra a bejelentő szerint, valótlan jövedelmet tüntettet föl, hogy így az illetők - jogosulatlanul – pénzbeli, illetve természetbeni előnyökhöz jussanak.

Az igazolások egy részét, különböző kérelmekhez csatolva, nyújtják be férjének S. Istvánnak a Polgármesteri Hivatal szociális osztályának vezetőjének, aki a jogosultságot – a bejelentő állítása szerint - kedvezően bírálja el. Ugyanez az aggodalom, az adócsoport vezetőjéhez benyújtott kérelmek esetében is megfogalmazódott.

A bejelentést tevő magát nem kívánja megnevezni, de elmondta, hogy tudomása szerint, évek óta, több személyről is tud, - melyek közül kettőt megnevezett (F. Gyöngyi főnővér, F. Istvánné könyvelő) -, akik jogtalan módon jutottak különböző jogosulatlan kedvezményhez, támogatásokhoz, sőt az utóbbi önkormányzati lakáshoz is.
A 2010-es, és az azt megelőző években bizonyosan történtek visszaélések!

Kérem, szíveskedjen megvizsgálni, hogy van-e alapja a bejelentésnek!

A Sztv. Egyértelműen kimondja, hogy aki jogosulatlanul vesz fel pénzügyi támogatást, az visszafizetni köteles.
Amennyiben a vizsgálat alaptalannak bizonyul, úgy erről tájékoztatom az illetőt, és a cáfolatot nyilvánosan is közöljük, blogunkon (netrefel.net)!

Szeretnénk elejét venni a hamis vádaskodásnak, ezért kívánunk bizonyosságot szerezni a fenti ügyben is!...”

  1. Attól tartottam, hogy a tanúvallomás, mely a hamis vádat cáfolhatja, nem szerepel az iratok között… Szerencsére, tévedtem:
„ …feladatom volt a dolgozók igazolásainak elkészítése, szinte mindig valós adatot tartalmazott, kivéve, ha arra külön utasítást kaptam, hogy csökkenteni kell, ilyen időtávlatból sajnos minden névre nem emlékszem.
F. Gyöngyinek én csináltam hamis munkáltatói igazolást, de azt már nem tudom megmondani, hogy ő hol használta fel, de a F. Istvánnénak is készítettem az utóbbi években hamis munkáltatói igazolást és ő a polgármesteri hivatalban használta fel.
Ez úgy zajlott, hogy az igazgatónő S. Ilona utasított, hogy bizonyos pótlékokat ne rögzítsünk a munkáltatói (jövedelem)igazoláson, sőt azt is megmondta, hogy milyen összeghatár alatt kell lennie… Az ellenőrzés lehetősége szempontjából volt fontos, hogy munkáltatói igazolás két példányban készüljön és ebből az egyik mindig a munkáltatónál kellett, hogy maradjon. Ezekben az esetekben, amikor hamis adatok szerepeltek az igazoláson, akkor utasítást kaptam, hogy csak egy példányba készítsem. Én ezeket soha nem másoltam le és őriztem meg.
Kitöltöttem az adatokat az igazoláson és bevittem az igazgatónőhöz, aki aláírta, majd én adtam át a dolgozónak… minden alkalommal a dolgozó kérte az igazgatónőtől, hogy munkáltatói igazolást állítsunk ki… ezeket utasításra hajtottam végre
ennek a két embernek biztosan készíthettem hamis munkáltatói igazolást, sőt…

S. István rendszeresen bejárt az intézetbe, ott ebédelt… S. István az ebéd befizetési listán nem szerepelt

… a munkáltatói igazolásokat pedig időrendi sorrendben egy dossziéban tároltuk, kivéve a hamisakat.

A tanú az igazság elmondásával önmaga ellen is vallott, ami nem maradt következmény nélkül, – hozzám hasonlóan – megrovást kapott az ügyészségtől!

  1. F. Gyöngyi gyanúsított vallomásából (dr. Kastyják János ügyvéddel):
„… az igazolást a munkaügyi ügyintéző tölti ki, aki F. Istvánné volt, de ha ő nem volt, akkor a helyettese töltötte ki, akit nem tudok megnevezni… az igazolást az arra illetékes írja alá, akit nem tudok megnevezni… az igazolást átadtam a munkaügyesnek, aki kitöltötte és aláíratta és átadta nekem, de én soha nem néztem meg, hogy mi szerepel rajta.
november körül kaptam meg a diplomás béremet és ezt jeleztem is az Önkormányzat felé… 2011. április 22-én meg is kaptam róla a határozatot S. Istvántól. (S. István március 31-ig folyósította a támogatást – 5 hónap!)
Arra nem tudok nyilatkozni, hogy miért nem szerepel a munkáltatói igazolásom a lefűzött munkáltatóik között…
soha nem kértem senkit, hogy kevesebbet írjanak a munkáltatóimra…
Én a bűncselekményt szándékosan nem követtem el… Amennyiben jogosulatlanul vettem fel a pénzt akkor annak visszafizetését részletekben vállalom visszafizetni.”

Mondja már meg valaki, a törvény a szándékos amnéziát még nem bünteti?

4. S. Ilona gyanúsított vallomásából (dr. Kastyják János ügyvéddel), mely lényegében megegyezik a médianyilatkozataival:

„… A munkáltatói igazolásokat nem én állítottam ki, hanem a munkaügyesnem ellenőriztem a tartalmát, mivel nagyon sok aláírni valóm van és képtelenség minden ügyiratot ellenőriznem, csak a fontosakat olvasom át…
… arra nem emlékszem, hogy ha ő (munkaügyes) nem volt, akkor ki lehetett helyette
… a munkaügyesnek is nagyon sok dolga volt, így lehet, hogy csak elszámolta vagy elírta a munkáltatói igazolásokat.
… a dolgozó kérte a munkaügyestől… én aláírtam, de nem ellenőriztem, mivel megbíztam a munkatársaimban.
Tőlem soha nem kért senki munkáltatói igazolást, sőt azt sem kérte*, hogy kevesebbet írjunk rá. (elszólás* A szerk.)
Én alá sem írtam volna olyan igazolást, ami nem a valóságot tartalmazza, de ilyen szóba se került.
két példányban készült mindig… biztos, hogy 2 példányba írtam alá.

Többször előfordult, hogy a munkaügyes munkaidő után kellett, hogy elvégezze a feladatát, mivel munkaidőben nem volt rá ideje.

Az igazgató asszony tudta, hogy a munkaügyesnek nagyon sok dolga volt, de nem intézkedett semmit, hogy el tudja látni munkaidőben a munkáját?
Érdekes, hogy ő sem emlékszik semmire… főleg azt a személyt nem tudták megnevezni, aki szintén az igazság mellett tanúskodott volna…

  1. F. Istvánné tanúvallomásából (még védőügyvéd nélkül):
2010-ben* kértem* az igazgatónőtől jövedelem igazolást (Ez a „soha nem kért senki” második cáfolata * A szerk.)
A jövedelem igazoláson az az összeg szerepelt, amennyi a fizetésem..
S. Ilona kislánya és az én lányom egy osztályba járnak… nem vagyunk baráti viszonyba, nem is járunk össze, ő sem és én sem voltam még nála.”

2004. novembere körül kaptam… az önkormányzati bérlakást, melynek bérleti díja 7.000,- Ft. …Gép Károlyné volt a bizottság elnöke…” (ügyintéző viszont S. István - S. Ilona igazgatónő férje -  volt* A szerk.)

A dokumentumok beszerzése után kiderült, hogy a tanú nem mondott igazat!

  1. Gyovai István polgármester úr tanúvallomásából:
„Tudomásul veszem az előadónő azon közlését, hogy F. Istvánné munkáltatói igazolása hamis adatokat tartalmazott és ez alapján jogosulatlanul vette fel 2009-2010-ben a rendszeres gyermekvédelmi és lakásfenntartási támogatást.
A polgárjogi igényem az Önkormányzat nevében 165.385,- Ft, mely az ingyen ebédből, a felvett támogatásokból tevődik össze.
Kérem a közvetítő eljárás lefolytatását, ha lehetséges és az okozott kár megtérítését.”

A későbbiekben, mégis elállt az okozott kár megtérítésétől, elegendőnek tartotta elfogadni a bocsánatkérést!

  1. F. Istvánné ügyében a városi ügyészség határozatot hozott az eljárás 6 hónapos felfüggesztéséről és a közvetítői eljárás elrendeléséről.
A határozatot kapja dr. Kastyják János megbízott ügyvéd (!), és a BKM-i Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata…

… a gyanúsított ellen indult eljárást – tevékeny megbánás miatt megszüntetem
…jóvátétel módjában megállapodás született. …gyanúsított a sértett által elfogadott jóvátételt (bocsánatkérés) teljesítette, így a büntetőeljárást megszüntetem.
Tevékeny megbánás37
36. §38 (1)39 Nem büntethető, aki a személy elleni (XII. fejezet I. és III. cím), közlekedési (XIII. fejezet) vagy vagyon elleni (XVIII. Fejezet) vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. Az elkövető nem büntethető a Be. 221/A. §-a (1) bekezdésének második mondata szerinti halmazatban lévő bűncselekmény miatt sem.

Figyelemreméltó, hogy Kastyják ügyvéd úr (volt rendőrkapitány) megbízásával, az ügy 180 fokos fordulatot vett.

  1. „S. Ilona a bűncselekmény elkövetését határozottan tagadta, a szembesítés nem vezetett eredményre.
S. Ilona ellen indult nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntetem.”

Furcsa, hogy a szembesítés másik szereplője – aki sohasem hazudik, még akkor sem, ha igazmondásával maga ellen vall, s tudja, hogy az ügyészség ezért elmarasztalhatja – úgy érezte, hogy a szembesítés eredményes volt, mivel igazgató asszony nem állta a tekintetét, sem a szemkontaktust… s nem tudta cáfolni a vádakat sem…
Ráadásul, - a határozatban foglaltakkal ellentétben - nem tagadta meg a tanúvallomást… Tőle elmulasztották megkérdezni, hogy munkájában ki szokta őt helyettesíteni!

  1. S. Istvánt – a dokumentumok tanúsága szerint – nem idézték be tanúkihallgatásra sem a segélyezésekkel kapcsolatban, sem az intézeti ingyen étkeztetéssel kapcsolatban… Erről róla, – a többiekkel ellentétben – nem kértek intézményi tájékoztatást, sem az intézményvezetőtől, sem a konyha vezetőjétől, sem a pénztárosoktól… Úgy tudjuk, etikai vizsgálatot sem kezdeményeztek az ügyében.
Pusztán tájékoztatást kértek tőle a szociális (gyermekvédelmi és lakásfenntartási) támogatások igénylésének feltételeiről, melyre S. István a jegyző megbízásából néhány soros választ közölt.

………………….

Egyéb nyomozás, más esetek és bizonyíték feltárása, beszerzése… - más ügyekben, más személyek ellen – az iratanyag tanulsága szerint nem történt. Annak ellenére nem történt további nyomozás az ügyben, hogy a koronatanú elmondta, hogy sok esetben kapott utasítást erre. Megerősíti ezt a kecskeméti nyomozó ügyész azon megjegyzése, hogy a rendőrség eleinte nem igen akart nyomozni, sőt egészen addig nem is nagyon csinált semmit, amíg az ügy ügyészi felügyelet alá nem került.

Hát, ha megengednek nekem egy személyes megjegyzést, szerintem, utána se…

  1. F. Gyöngyi és Kastyják János ügyvéd úr feljelentése hamis vád miatt ellenem:
„Uray Erzsébet bejelentést tett a Kiskunhalasi Rendőrkapitányságon (nem tett * A szerk.)
Természetesen tagadtam (!*), hogy bűncselekményt követtem el, hiszen nekem senki sem állított ki hamis munkáltatói okiratokat.

…a bejelentő – bár igyekezett egy névtelen informátor mögé bújni és bejelentését állítása szerint azért tette meg, hogy „elejét vegye a hamis vádaskodásoknak” magatartásával megvalósította a Büntető törvénykönyvben írt tényállást. Ellenőrizetlen információt tényként jelentett be(Ellenőrzőtt információ volt és nem tényként jelentettem be.)
…bűncselekmény el nem követő emberekkel szemben büntető eljárás indul annak összes negatív hatásával. Különösen igaz ez egy olyan intézmény esetében, amelynek vezetőit és dolgozóit sorozatosan érték (érik) utóbb valótlannak bizonyult támadások…”

Az eset tanulsága szerint, sajnos nem sikerült „elejét venni a hamis vádaskodásoknak”, sőt… Ennek ellenére bizonyosak lehetnek abban, hogy nem szokásom „névtelen informátor mögé bújni” (sem), annál is inkább, mivel nevemmel továbbítottam…
A hamis ügy miatt beidéztek Kecskemétre gyanúsítottként, ahol kihallgattaktanúvallomást tettem és a gyanúsítás ellen panasszal éltem... Közölték velem, hogy az iratanyagba az iratismertetés alkalmával tekinthetek be, aminek az időpontjáról értesítenek, de nem értesítettek, így nem is tekinthettem bele… Tájékoztattak arról, hogy rabosítanak… Az utazási költségeimet nem térítették meg, mivel gyanúsítottnak nem jár…
Kiskunhalason, egy bűnügyi technikus révén bekerültem a bűnügyi nyilvántartásba… Iratismertetés helyett újabb idézést kaptam Kecskemétre, ahol azonnal döntenem kellett, hogy elfogadom-e a megrovást, vagy panasszal élek, de akkor máris írják a vádemelést… Ha elfogadom, vége az eljárásnak és törölnek a nyilvántartásból, ha nem, járhatok megint bíróságra (ha futja az útiköltségre) és a többire…

Mivel átvettem a megrovásról szóló határozatot, lezárult az ügy… Tehát, egyelőre ennyi kárt okoztak nekem… Hamarosan, nevesíteni is tudom…



Folyt. köv.: ITT! és ITT!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 29., kedd

Szíven szúrt ország…


Marian Cozma haláláról készült dokumentumfilmet annak idején, Filmklub keretében néztük meg a pszichiátriai betegek otthonának lakóival…
Nehéz beszélni erről az értelmetlen, aljas gyilkosságról, mégsem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól, akár egészségesek vagyunk, akár betegek… Ráadásul, a betegeinket sem kíméli meg az élet a lelki nehézségektől… Sőt, mint bebizonyosodott, sajnos, még a kollégák sem… ezért, fontos volt, hogy beszélgessünk a tragédiáról…
A filmvetítésnél jelen volt egy kolléga is, aki személyesen is ismerte őt, és beszámolt a vele való találkozásáról, s arról, ahogyan ő látta, ismerte… Azt mondta, olyan volt, mint egy nagy gyerek… Mindig, mindenért lelkesedett, s mindennek tudott örülni…

Emlékszem, Ivan Pesic horvát kézilabda kapust és Zarko Sesumot is életveszélyesen megsebesítették. Zarkó Sesum édesapja, mintegy 300 fős hírhedt szerb csapatával vérbosszút fogadva indult, hogy az elvetemültekkel leszámoljon… Menekültek is a gyilkosok, ahányan voltak, annyi fele… Mert gyáva népség ez, retteg, ha emberére akad, főleg, ha nem tudnak a hatóságok mögé bújni… Ők már csak tudják, mi az a vérbosszú, ugyanúgy, ahogyan bátorítóik is…
Aztán a szabadcsapatok vezetője, mégis az igazságszolgáltatásra bízta a büntetést… Ma már joggal gondolhatja, hogy hiba volt... Nem lett igazságos ítélet… Ki gondolta volna, hogy másodfokon – csakúgy, mint sok más perben sorra – felére csökkentik az ítéleteket… Persze azokat is megkergethetnék, akik felbiztatták őket ilyen, és hasonló tettek elkövetésére, s mindezt büntetés nélkül hagyják

A teljes írás megtekinthető: ITT! 
 
Marian Cozma halálának évfordulójára emlékoldal nyílt: http://mariancozma.com/
Kérem, hogy látogassanak el minél többen az oldalra!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!