Az ártó pszichiátria

Betegnek, hozzátartozónak, orvosnak, ápolónak, terapeutának és szomszédoknak…

Minap egy előadást hallgattunk a Mindentudás Egyetemén. Ezúttal egy pszichiáter, Kéri Szabolcs gondolatainál ragadtunk a képernyő előtt. Lásd: ITT! 

Megdöbbenten hallottuk vissza pár évvel ezelőtti – tudományos megerősítést nem nyert – gondolataimat (lásd: ITT!), hipotézisemet, melyet tanulmányaim és tapasztalataim során összegeztem: a pszichiátriai betegek felmenőinél a különböző nációk keveredése vélelmezhető… (lásd: ITT!)

Utánanéztem Kéri Szabolcsnak és az alábbi cikkre lettem figyelmes, mely ugyancsak megerősíti a munkám során tapasztaltakat éppúgy, mint férjem kálváriáját, melyet a pszichiátriai gyógyszeres kezelések kapcsán átéltünk és átélünk mind a mai napig. Tudniillik: "az antidepresszívumok hatástalanok, sőt kimondottan kártékony szerek"…

„…ha egy szer álmosít, lehet, hogy a beteg pocsékul van tőle, de "alvása javult" besorolást kap. Vagy kába, mint akit leütöttek, de ekkor "szorongása oldódott" címkét húznak rá. Vagy zabál, mint egy víziló, de "étvágya javult" minősítést kap. A tünetekre szétdarabolt páciens, miközben éppen belehal a mellékhatásokba és eredeti tüneteibe, az egyes tünetekben mutatott szelektív javulása alapján kikiáltják a szert hatásosnak.” - írja a cikkíró.

Kéri Szabolcs: „Mit kell tudnia egy optimális antidepresszívumnak ahhoz, hogy a skála szerint maximálisan hatékony legyen? Csináljon jó kedvet (de ne túlságosan, és függőség nélkül), oldja a szorongást, aktivizáljon (de ne okozzon nyugtalanságot), javítson az alváson és az étvágyon (de napközben ne idézzen elő tompaságot és fáradtságot, valamint ne "hizlaljon"), és végül tegye lehetővé, hogy az egyén ne érezzen bűntudatot, kilátástalanságot és reménytelenséget, még akkor se, ha most veszítette el mindenét. Nyilvánvaló képtelenség…”

A teljes cikk megtekinthető: ITT!

Ugyan a pszichiátriai megbetegedések nem gyógyíthatóak kizárólag gyógyszeres terápiával, eredményesen és tartósan csak pszichoterápiával és szocioterápiával kombinálva kezelhetőek, ennek ellenére a két utóbbi gyógymód a mai napig nem áll a betegek rendelkezésére!

Úgy látszik a gyógyszerlobbi szereplői csak a gyógyszerek eladásában érdekeltek, a betegek egészségessé tételében már nem. Nagy kérdés, hogy az orvosok hajlandók-e a valódi gyógyítás oldalán síkraszállni? Képesek-e a gyógyszergyártók, -forgalmazók érdekeivel szemben a betegek mellé állni, és korábbi esküjüket megerősítve harcolni gyógyulásukért, egészségük megőrzéséért?

Mert ha ez nem változik, az marad, amit Papp Lajos professzor mondott korábban: ha a beteg nem hal bele a szívinfarktusba, vagy a műtétbe, a temérdek gyógyszer biztosan megöli majd…

Bár én reménykedek, de azért mégis azt mondom, Gyógyítók készüljetek!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Olvasói levél - Irinyi Tamástól

„Több mint két évtizedre visszatekintve az ápolói hivatás alakulására, azt kell látnom, hogy egy fellendülési időszak után drámai romlás következett be. Jelen pillanatban morális válságban van az ápolás. Ennek okaként nagyon sok tényezőt fel lehetne sorolni. Az elsődleges ok: az ápolói presztízs devalválódása. Ezt egyértelműen bizonyítja, hogy már szinte senki sem választja belső indíttatásból az ápolói hivatást. A képzésekre jelentkezők száma tizedére esett vissza az elmúlt 15 évben. Senki sem nézi, hogy a jövendő ápoló vajon alkalmas-e arra, hogy emberekkel, beteg emberekkel foglalkozzon, segítse őket.
A segítő hivatásokban dolgozókkal szembeni alapkövetelmény, hogy személyiségükben megtalálható legyen az empátia, érzelmi stabilitás, kiegyensúlyozottság, felelősségtudat, önállóság, együttműködési készség… Ezen jegyeket iskolapadban nem lehet elsajátítani, felnőttek esetén maximum egy kicsit fejleszteni. A pályára lépők esetén sem történik meg e tulajdonságok meglétének az ellenőrzése. Annak a fajta gondolkodásnak, miszerint bárkiből lehet ápoló, első megnyilvánulásaival akkor szembesülhettünk, mikor egy politikus felvetette, hogy az örömlányokat át kéne képezni nővéreknek. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ezen politikusnak javasolni kéne, hogy a sikkasztókat meg politikusi pályára kéne irányítani.
Ennél a gondolatmenetnél maradva jobbnál jobb ötlettel álltak - állnak elő a politikusok a nővérhiány megoldására. Először jött a munkanélküliek illetve a közmunkások átképzése ápolónak. Most a legújabb ötlet, hogy a kirúgott irodistákat kell átképezni. Ez a szűklátókörű, mennyiségi szemlélet (darab-darab), a hivatásunknak mérhetetlen károkat okoz.
Csak, hogy megvilágítsam a problémát: van egy almás láda, melyből hiányzik 11 kiló alma, nézi-nézi a politikus, hogy így ezt a láda almát nem lehet eladni, kéne hozzá 11 kiló még. Gondolkodik napokig a problémán, mert közel-távol nincs alma. Ekkor észreveszi, hogy nem messze a földön ott hever egy csomó körte. És a megoldás rögtön megszületett. Összeszedette a körtét a földről és átcímkéztette. Mindegyikre ráírták, hogy ez egy alma, majd a ládába helyezték. Utána lehetett vinni a piacra eladni. Vajon ez a tényleges megoldás? Ha így látják, akkor én tudok hasonló „jó” elgondolásokat például az orvoshiány megoldására. Csak el kell menni a börtönökbe és aki legalább 10 évig „belső indíttatásból” ott raboskodik, át kéne képezni orvosoknak. A késelőket sebésznek, a drogosokat gyógyszerésznek, a pedofilokat gyerekgyógyásznak… Garantálható, hogy ezen rabok egyetlen óráról sem fognak hiányozni az oktatás alatt. 10-12 év után szakorvosként tudnának szabadulni és az orvoshiány megoldódna!
Szeretném felhívni a figyelmét a döntéshozóknak! Az ápolás egy hivatás, melyet csak akkor lehet hivatásszerűen űzni, ha a személy belső indíttatásból akarja, illetve megfelelő személyiségjegyekkel és intelligenciával rendelkezik. Az, hogy egyesek szerint bárki alkalmas az ápolói hivatás gyakorlására, ezzel a benne dolgozókat becsmérli, degradálja!
Mi a megoldás, ha ez a darab-darab szemlélet nem vezet célhoz? Az ápolói presztízst emelni kell. Ennek a leghatékonyabb megoldása, hogy megfelelő fizetést kell adni az ápolóknak és kiszámítható jó életpályamodellt. Ennek hatására túlkínálat indukálódna a pályára jelentkezők között. Ebben az esetben a megfelelő pályaalkalmassági vizsgálattal ki lehetne választani azon személyeket, akik ténylegesen alkalmasak lesznek - a képzést követően - másokon való segítségnyújtásra. Jelen pillanatban a pályán lévő ápolók fele alkalmatlan az ÁPOLÓI hivatás gyakorlására. Ha szemléletváltás nem következik be, akkor 20 év múlva nem lesz pályán olyan ápoló, aki a hivatásszeretettel, odaadással, empátiával látja el a rábízott betegeket. Ekkor majd ki lehet jelenteni, hogy az ápolói hivatás megszűnt Magyarországon!”

Magánvélemény:
Irinyi Tamás

Köszönjük Levélírónknak!

Megerősítésképpen:

Szociális szakvizsga margójára

Szociális szakvizsga margójára IV.

Rombolók - szociálpolitika

Szociális szakvizsga margójára II.

Ki ellenőrzi az ellenőröket? VII.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Nemcsak Neki - Nessun Dorma

A bátor kiállásért... 

Lásd: ITT!

A megújulásért... 
 

Olvasói levél - Nem történt semmi

"Nem, nem történt semmi?

Nem történt semmi, ami a jobb érzésű embereket megnyugtatná, elégedetté tenné!

A betegbántó ápolók még a betegeket gondozzák, nem lettek felmentve az ápolás alól.

Ami bizony hátborzongató!

Törvényben nincs meghatározva, hogy a betegverőknek tovább is a betegápolásban kell maradni.  (Az eltávolításuk meg elvárható lett volna.)

A  törvénykezésnek   megfelelően pályáztatással kellett volna igazgatót is választani, több pályázó hiába pályázott, pénz kidobás volt a pályázat írásuk. Volt jó pályázat több is csak éppen a pályázó személyek nem fértek bele a Fidesz képviselők színvonal nélküli csapatába, vagy a problémákat jobban feltárták volna, netán ez volt az oka, hogy most eljárás alá vont személyt akarnak a pszichiátriai lakó otthon igazgatójának kinevezni. Mennek a Fidesz által támogatott manipulációk ezerrel!

Pályáztatás csak szemfényvesztésnek volt jó, hogy akik olvasnak róla, azok vonják le a pártokról az igazságos eljárásról, de még az igazságszolgáltatásról is a konzekvenciát.

Az igazság odaát van? Ebben az ügyben még a csíráját sem vélem felfedezni, ami a beteg lakók érdekében fontos lett volna az ügy kipattanásakor azonnal.

A közeljövőbeli  tárgyalások mit hoznak, azt nem tudni, de feltűnő, hogy a vezetők a helyükön, vagy intézeten belül dolgozhatnak, vagy nem tudni miért is veszik fel a fizetésüket, hiszen dolgozni nem is látni Őket.

XXI. század igazságosztása ilyen lenne?

Ez nem elfogadható!"

WWW. Mediano.hu

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Marad a nem történt semmi...

   „Jóvátétel nélkül nincs igazság,
            és igazság nélkül minden „rendszer”
                       nem egyéb, mint álcázott hazugság.”

                                                            (Wass Albert)

. 
Honfitársunk küldte, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Részeg ápolók, megvert betegek...

Előzmény: ITT!
 

..."Egy nemrég felmondott ápolónő – nevezzük Gabriellának – több mint tíz évet lehúzott a Reménysugárban, a Hír24-nek beszélt tapasztalatairól. Azt mesélte, felháborító dolgok történnek az intézetben, amióta lecserélődött a vezetőség. Gabriella szerint a 60 ápoló között sok a szakképzetlen. Többször volt szemtanúja annak, hogy verik a betegeket. Hiába szólt a kollégáinak, hogy hagyják abba az ütlegelést, azok nem törődtek vele. Volt olyan eset is, amikor a vezetőségnek tette szóvá a problémát, akkor sem történt változás."...

A teljes cikk megtekinthető: ITT!

Kiváncsi lennék, itt milyen kifogásokkal kerülik el az azonnali intézkedést és a felelősségrevonást az illetékesek.

Hídvégi Klára küldte, köszönjük!
.

Agyonszabályozás

Vladimir Bukovszky:

Minél több törvény, meg szabály van bennünk,

annál robotiasabbak vagyunk,

mert annál kevesebb hely, idő és energia marad a megértésnek.

.
.