SAKK

 Nagyításért kattintson a képre!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Olvasói levél – Levél a szakszervezet vezetőségének

 

"Az integráció első alapgondolata gazdasági indoklással történt, majd mikor ez nem hozta meg az eredményt szakmai indoklásba bocsátkoztak, de mikor ez sem igazolódott az integrált rendszer igazgatója azzal érvelt, hogy vissza kell állítani a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona Intézmény megtépázott hírnevét. Kíváncsi lennék, hogy mi lesz a következő indoklás ??

A halasi intézmény tehát telephely lett és ki lett szolgáltatva egy a pszichiátriai betegek gondozásában laikus társaságnak.

Az integrációt követően az alábbi intézkedések történtek:

Először is megszüntettek jó néhány orvosi ellátást, többek között a bőrgyógyászati rendelést, a szemészeti rendelést, a fogászati rendelést. Az ellátások megszüntetésével sikerült elérni, hogy a helyi kórházban időpontok egyeztetésével lehet csak a nevezett ellátásokra bejelentkezni, melyek egyes esetekben akár hetek is lehetnek.

A helyi önkormányzat által működési és használatbavételi engedéllyel rendelkező rendelőket viszont átalakítják, netán ha valamikor (esetleg az integráció megszűntével) újra működnének a rendelők hosszú eljárási procedúra és pénz befektetésével lehet újból azokat megnyitni.

El kezdték a pszichiátriai betegek gondozását pedagógiai és fegyelmi módszerekkel végezni, mint ahogy azt az önkéntes szenvedélybetegekkel meg tudták csinálni. Szétbontották az intézmény szubintenzív részlegét, valamin az un. 7. osztályt, azzal a céllal, hogy a nehéz eseteket szétszórják az intézmény teljes területén. Ez a módszer valószínűvé teszi a teljes területen történő  problémák eszkalációját, a teljes területen történő károkozást és a gondozók veszélyeztetését.

Ebben az intézményben pontosan a régi tapasztalatok alapján lett létrehozva ez a bizonyos 7. osztály.

Központosították a vezetést a telephely vezető egy személyben telephely vezető, vezetőápoló és mentálhigiénikus csoportvezető is lett, miután rájött, hogy ez sok,  később a mentálhigiénét leadta.

Állandó értekezletek közepette telnek a napok, minden értekezlet után az új vezérkar még tovább értekezik órákon át, majd másnap más értekezlet és a szóban közölt határozatok alapján valami elkezdődik, egy időre, majd órák múlva természetesen rájönnek, hogy ez mégsem jó, majd új értekezlet új döntések új utasítások és egy a cirkuláció megy folyamatosan tovább.

A vezetői módszerük a minőségbiztosítás jegyében zajlik, mert büszkék arra, hogy tanúsított rendszerük van, holott ez alapvetően nem igaz, mert a MERT - CERT KFT-nek, aki végezte a tanúsításukat az ápolás és gondozásra nincs akkreditációja.

Az egész rendszer ily módon csak egy halandzsa, melyet jól eladtak a fenntartó felé, aki be is vette ezt a maszlagot.

Néhány gondolat még:

A konyhán, mint veszélyes üzemben szabálytalanul délutáni műszakban csak egy személyt alkalmaznak,

A portai szolgálatot ahol komoly szakmai kihívások is vannak (lift elakadás elhárítás, tűzjelző rendszerkezelés…stb.) lakóval láttatják el

A büfét engedély nélkül üzemeltetik Az alapító okirat 12. pontja szerint „Az intézmény vállalkozási tevékenységet nem folytat”) természetesen Kaskantyúról és Tabdiról származó áruval ellátva.

Tanuk nélkül vizsgálja meg Petrichné (személyiségi jogokat sértve) a konyhai és mosodai dolgozók személyes tárgyait, táskát, kabátot, köpenyt stb. (bemenet a konyhai dolgozók öltözőjébe és az egyik dolgozó táskáján a tépőzárat felnyitva belenyúlva átkutatta azt).

A lakók rendszeresen késve kapják meg a szociális foglalkoztatásból adódó bérüket.

Megszüntették a lakók számára 20 éven keresztül biztosított esti kenyér és zsír adagolást

Folyamatosan ellenségeskednek a Közalkalmazotti Tanács vezetőségével, a Szakszervezettel.

Nagyarányú fejlesztésekbe és átalakításokba kezdtek az amúgy is csökkent szakmai értékű karbantartó csoporttal, akik a munkájukat úgy tudják végezni, hogy az egyik helyről,l egyik befejezetlen munkáról a másikba rángatják őket, mert sem ember sem eszköz sem idő nincs a szervezetlen, és egyszerre mindent akaró fejlesztések elvégzésére. Nem beszélve arról, hogy semmit sem adnak ki írásban, ami reggel még fontos, az délutánra már nem fontos.

Be akarják vezetni több millió forintért a központi gyógyszerellátást, az eddig bevált módszer helyett, ami a helyi un. osztályos terápiás nővérek feladata volt.

Egy - egy osztály 35-45 lakóval működött ahol a terápiás nővér ismert mindenkit, ismerte a gyógyszereit és ha valami probléma támadt akkor az intézményi pszichiáter főorvossal konzultálva módosítottak a terápián. Az új rendszerben az információ elveszik. A módszer működik egy kisebb közösségben, de nem 300-nál több ápoltnál.

Az intézményben dolgozó körzeti orvos ( Dr. Bús Imre) már többször figyelmeztette Kiss Gábort, hogy amit művelnek nem vezet jóra.

Kiosztották a munkaköri leírásokat egy példányba hitelesítés nélkül, de nem mindenkinek.

A probléma az, hogy a másik példányt takarékossági okokból elektronikusan tartják nyílván, ezáltal a dolgozó alá sem tudja írni, de még ellenvéleményt sem mondhat.

Bevezettek a néhány új beosztást szóban, de sem a munkaköri leírásban, sem pedig felelősségi, és hatáskörben nem lettek tájékoztatva a dolgozók.

Elvárják az elektronikus adatszolgáltatást a telepvezető és az igazgató felé, de nincs tárgyi feltétel hozzá, sem internetes hálózat, sem pedig eszköz, pendrive stb.

Állandóak a vezetői értekezletek, de semmilyen döntés nem születik, javaslatok és ötletekkel tűzdeltek az értekezletek, semmilyen irányvonal nem tisztázott.

Az ötletek és javaslatok már az első napon megváltoznak.

Nincs az intézményben egy felelős személy, aki dönteni tudna, még az igazgató sem dönt, mert Kiskunhalas és a helyi viszonyok gondolok itt az ápolás és gondozásra, valamint az 1/2000-es rendelet szerinti egyéni gondozási, fejlesztési, felülvizsgálati kötelezettségekre nem tisztázott számukra.

Nincs olyan kinevezett felelős személy, aki ezt felvállalhatná, vagy elkészíthetné.

A 20 év alatt a jogszabályoknak megfelelően kialakított nyomtatványokat begyűjtötte Kaskantyú és nem adott helyette ki semmilyet, meg lett tiltva a régi nyomtatványok használata.

A foglalkoztató csoport vezetésével megbízták Klam Lászlót még a tavasszal annak ellenére, hogy csoporton belüli szavazással Vincze Istvánra szavazott a csoport. Ezután folyamatosan dicsérték a munkáját. A múlt hét végén az igazgató egy huszárvágással szóban leváltotta Klam Lászlót és a mentálhigiénés csoport által nem kívánatos személyt, N. Krisztinát bízta meg szóban a csoport vezetésével.

N. Krisztina a csoport szavazáson mindössze két szavazatot kapott, egyet saját magától, egyet pedig a barátnőjétől. A csoport tagjai nem kívánnak együtt dolgozni ezzel a személlyel és ezt ott a helyszínen, Kiss Gábor telepvezetővel is közölték

A KJT szerint az írásban kinevezett Klam Lászlót csak indoklással lehetett volna leváltani!

Az igazgató hetente rövid ideig tartózkodik Kiskunhalason és a jelentésekre, beszámolókra vagy nem, vagy pedig csak később érkezik válasz.

Nem csak a Petrichné és a Kiss Gábor ellen lázong az egész intézmény, hanem az integráció ellen, mert egy ekkora intézmény 300 lakóval és 200 dolgozóval nem lehet probléma mentesen távirányítással és hatáskör nélkül vezetni.

Az is elgondolkodtató, hogy a tisztelt fenntartó folyamatosan ellenőrizte az intézményt éveken keresztül, de az integráció óta, egyetlen felettesi ellenőrzés sem volt.

Olyan ez mintha már senkit sem érdekelne Kiskunhalas sorsa.

Az intézmény dolgozóinak egy része ezt unottan veszi tudomásul, másik része konformistaként behódol, a harmadik része pedig titkon lázong.

A teljes engedetlenség azért nem történik meg, mert létrehoztak egy besúgó információs hálózatot és minden elejtett más gondolat azonnal a vezetőség tudomására jut.

Kérjük a szakszervezet közbenjárását az intézmény érdekében, akár a fenntartónál, akár a fenntartó felettesénél.

Kiskunhalas 2013. augusztus 2."

Anonim levélként érkezett, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Csabának

 

Ilyen, amikor több „húron” együtt pendülnek:

ITT!

Ugyanaz, két húron pendülve:

ITT!

Mi pedig, egy húron pendülünk…

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Helycserés támadás…

A foglalkoztatóba új vezetőt neveztek ki Klam László helyett… Szakmai értekezlet helyett, vezetőcsere bejelentés történt... Mindenki megdöbbent, bár ez nem szokatlan ebben a csoportban...

Tizenöt év után lett ő a csoportvezető… Sokáig ő volt az egyetlen, akinek gyógypedagógiai végzettsége volt, így továbbra is rejtély, hogy ki fog foglalkozni a jövőben az intézmény (egyik-) másik felével… Korábban, amikor vezetőváltás történt a csoportban, - és nem ő lett az új vezető – azzal vigasztaltam, hogy azért nem lehetett ő, mert a munkáját nem lehet nélkülözni… Nálunk ugyanis eddig az volt a felső utasítás, hogy a csoportvezetőnek nem kell foglalkoztatni a lakókat! Sosem értettem...

Mára az a furcsa helyzet alakult ki a fogiba, hogy két korábbi igazgató (Simon Ilona és Vincze István) is tagja a foginak, valamint a két volt csoportvezető is (Visnyei Ágnes, Klam László)… Erős a mezőny, még akkor is, ha Simon Ilona gyakorlatilag több mint két éve nincs jelen a csoportban…

Aki alkalmas lenne az elmegy, vagy fel sem merülhet a neve, mivel túl jó szakember… Az új vezetés alatt volt itt már szavaztatás a csoportban –, hogy kit szeretnének vezetőnek… (Ismerjük az előző vezetés gyakorlatából, a kiváló dolgozóra történő titkosított szavaztatások: „Mert véleménye fontos nekünk!”). Most is meglett az eredménye: aki a legkevesebb szavazatot kapta (állítólag 1 kolléganő szavazott rá), azt nevezték ki… No nem mintha az egy szavazat miatt lenne valaki alkalmas, vagy alkalmatlan vezető…

Miért kérdezték meg akkor? – háborog az ember magában. Mert bármennyire is el akarják hitetni velünk, hogy fontos a véleményünk, valójában senkit sem érdekel. Csak azt akarják tudni, hogy mire (kire) gondolunk?

Arról már nem is beszélve, hogy egy kirekesztésben élenjáró csoporttól nem kérdezem meg, hogy kit szeretnének vezetőjüknek!? Pontosan tudom, hogy ki lenne alkalmas, s ki az, aki semmiképpen sem… De ehhez, nekem is – mint döntéshozó vezetőnek – megfelelő koncepcióval kell(ene) rendelkeznem.

Egyébként láttam őt korábban helyettesíteni más csoportvezetőt … Nem volt rossz, igaz, meg kell tanulnia, az egyenlő bánásmódot… Pontosabban az egyenlő, jó bánásmódot…

Érdeklődve várom a fejleményeket, többek között azt, hogy sikerül-e Simon Ilonát - elődeivel ellentétben - munkába állítania… Korábban Simon Ilona nem engedte, hogy belőle vezető legyen… Az okát, csak ő tudja…

Mindenesetre ez is egy üzenet, hogy rajtunk kívül kinek, az majd az idő múltával kiderül.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Tanács(talanság)

A három vádlott elsőfokú ítéletét követően az intézetbe látogatott Dr. Téglás Péter vezető ügyész és Molnár László Gábor rendőrkapitány (volt kollégám édesapja), hogy tájékoztassa a dolgozókat a jogokról és kötelezettségekről…

Amikor a hírről értesültem, azt gondoltam, na végre valaki megmondja a dolgozóknak (azoknak, akiknek nem ott lenne a helyük), hogy úgy próbálják meg még egyszer veszélyeztetni a lakók egészségét, hogy hamar a dutyiba találhatják magukat! Igaz, ezt nem az ő tisztük lenne elmagyarázni, de ha j(l)ó nincs, hát jó a szamár is… Hamar „lehűtötték” örömömet, mert kiderült, ilyenről szó sem esett… Sőt, érdemi tájékoztatás helyett, gyorsan levonták a konklúziót: Ne csináljanak semmit, mert úgyis ők húzzák a rövidebbet!

Nem tudom, hogy – sportnyelven szólva – ki, melyik meccset nézi, de igencsak megrökönyödtem. Persze nem várható el hatósági személyektől a betegek iránt érzett empátia, szakértelem, de azért, mégis mást várna az ember… Az elesettek, a betegek képviselete mégiscsak szót kívánna a hatóság részéről is…

Arról pedig, hogy ki húzta a rövidebbet, meg kellene kérdezni az áldozatokat… Sajnos azonban, ők már nem nyilatkozhatnak… Mert akinek több alkalommal a nyakára hágtak, ő már nem él…

Akit az ítélet szerint megerőszakoltak, öngyilkos lett…

Akivel egy másik lakó vizeletét itatták meg tea gyanánt, kávé helyett pedig csikkből kapott főzetet, szintén elhunyt…

Akit rendszeresen vertek, fiatalon halt meg…

Akinek zsebpénzét galádul meglopták a hivatalosok, - igazát nem lelve - szintén öngyilkos lett… Tehát, az erőszakos fajtalankodót kivéve, úgy tűnik, mindenki megúszta, sőt…

Akik hivatalból olvasták a jegyzőkönyveket, - melyeket a tanúvallomások során készítettek – hogyan állíthatják azt, hogy az erőszakoló, bántalmazó, zsaroló kollégák húzták a rövidebbet? Az aberráltak, akik eljárás alá sem kerültek, ők szintén nem húzták a rövidebbet… A felelősök, akiket kitüntettek, vagy akiket sosem neveztek meg, ők sem húzták a rövidebbet… Akkor kikre gondolhattak?

Kire kellett volna gondolniuk, kiknek a védelmében kellett volna szólniuk? Természetesen azokra, és azok érdekében, akik elszenvedték a visszaéléseket…

Úgy tűnik, hogy a szakma alapvető hiányosságát – pályaalkalmasság vizsgálatának szándékos elutasítása - a hatóságok csak tovább erősítik…

Tájékoztatás ide, megbeszélés oda, amíg a hozzáállás nem változik, érdemi változás sem várható… A személycserék tucatja sem hoz így megújulást, ahogy szemléletváltozást sem, de ezt úgyis tudják… 

Pedig már az utolsó órában járunk, hogy a lakók és dolgozók érdekében megálljt parancsoljunk a visszaélésekre, a terrorra, hogy szót emeljünk az embertelen, megalázó bánásmód ellen csakúgy, mint a szakmai hozzáértés hiányáért… Mert ez a rossz bánásmód az egész intézetet sújtja. Sőt, a kollégák magatartását egymás iránt is meghatározza… Egy munkahelyi közösségnek megtartó ereje kell legyen, nem pedig kirekesztő, elveszejtő… 

Hol van a szakma, az érdekképviselet, a civil összefogás? Van egyáltalán, vagy csak ezt is kipipálják, mint a összes többit? Ahogy az ellenőrzéseket is? No nem a jegyzőkönyv nélküli táskavizitre gondolok…

Tanácsom a tanácstalanságban: lehet tanulni, szakmát váltani… Addig is, mindenki gondoskodjon a saját szeretteiről…

S hogy helyesbítsem a hatósági emberek által levont konklúziót, kérdezem: ki húzza valóban a rövidebbet? Hosszú távon mindig az, aki megérdemli…

Levélküldés: ITT!                   Facebook

VETERÁN

.
Blog-oldalainkat az indulás óta 750000 alkalommal tekintették meg! Köszönjük!

.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Ady Endre: A Tűz csiholója

  

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

Honfitársunk küldte, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Facebook